kimeríthetetlen
kimeríthetetlen [e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (régies) kimeríthetlen (túlzó)
Általában olyan <dolog>, amelyet nem lehet kimeríteni.
1. Olyan nagy v. sok <erő, anyag>, hogy nem lehet teljesen elhasználni, felélni, elfogyasztani. Kimeríthetetlen energia, készlet. Kimeríthetetlen hőforrások állanak rendelkezésünkre. (Móricz Zsigmond) || a. Az átlagosnál, a szokottnál lényegesen nagyobb fokú <tulajdonság>. Kimeríthetetlen ötletesség, vidámság; szívének kimeríthetetlen jósága.
2. (választékos) Rendkívül gazdag. Kimeríthetetlen forrás, tárgy, téma.
kimeríthetetlenség.
