1. Rendsz. lassan pusztító, sorvasztó betegség. Csúf, gyilkos kór. A pusztító kór azt tehette velünk, amit akart. (Kuncz Aladár) Küzdött magánnyal, kórral és magával. (Juhász Gyula) || a. (rendsz. összetételben) (összetétel nélkül: régies, választékos) Általában betegség, baj. Kigyógyult a kórból.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Beteg ember. Nem mehetek tovább, suttogá tovább a kór. (Jókai Mór) || a. jelzői használat(ban) (régies, irodalmi nyelvben) Beteg, beteges. Néha gyanút táplált, s kór gondolat űle fejében. (Vörösmarty Mihály) Kór lelkem … Vész-hiradót lát minden semmiségben. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || b. jelzői használat(ban) (ritka, régies) Senyvedő, pusztuló. Életre pezsdűlt a kór sivatag. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Vmely társadalmi közösségben> káros, beteges tünet, jelenség. Nagyon elharapódzott ez a kór. Ettől a kórtól még meg kell szabadulnunk.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.