korlátoltság
korlátoltság [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban) (választékos)
1. Vminek korlátolt (1–2), korlátozott volta. Cselekvőképességének, jogainak korlátoltsága; a szabad piac korlátoltsága; az emberi ész és akarat korlátoltsága. Mindaz áll, mit egynémelyek történeti ismereteink korlátoltságáról … mondanak. (Eötvös József)
2. Az értelmi képesség(ek) korlátolt (3) volta, gyengesége, a szellemi világ szegénysége; ostobaság, butaság, szűk látókör(űség). Kispolgári, nyárspolgári korlátoltság. Kétségbeejtő korlátoltság! Amit tettek, merő korlátoltságból tették. Elfogult a korlátoltságig. Férfikora javában levő, tisztes férfiú, ki … feddhetlen életű, … korlátoltság, elfogultság … nélkül. (Kosztolányi Dezső)
