lebegő
lebegő [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <élőlény, dolog>, amely vhol lebeg (1–2). A kiterjesztett szárnyakkal lebegő sas; a víz színén lebegő falevelek; a ház fölött lebegő füst; lebegő iszap: olyan i., amely vmely álló- v. folyóvízben lebeg anélkül, hogy a fenékre leülepedne. Volnék bár hegyeken lebegő szél, messze röpülnék … (Bajza József)
2. (választékos) Olyan <tárgy>, amely egy pontján v. felületének egy részével vmihez rögzítve többi részével könnyedén mozog ide-oda. A sisakforgón lebegő toll. [A király] megindult gyalog; az urak is vele: Urak, asszonyságok, deli szűzek sorral, Gyöngyös pártáikon lebegő fátyollal. (Arany János) || a. Lebegő állás: a) (építészet) korláttal körülvett, csigasorral fölhúzható, ill. leereszthető nagyobb deszka, amelyen kőművesek dolgoznak; b) (sport) a talajon v. a gerendán (3) függőleges helyzetben féllábon való állás. || b. (építészet) Lebegő cölöp: olyan szabálytalan alakú c., amely nagy felületével átadja a ránehezedő terhet a laza talajnak. || c. (sport, régies) Lebegő gerenda v. fa: tornagyakorlatokra haszn., alacsony cölöpökre fektetett hengeres gerenda, amelynek vékonyodó vége rendsz. nincs alátámasztva. || d. (építészet) Lebegő lépcső: egyik oldalán megtámasztás nélküli lépcső, amelynek megterhelését részben a másik oldalon levő fal veszi át, részben a lépcsőfokok egymásnak adják át.
3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <jelenség>, amely látomás- v. képszerűen újra meg újra megjelenik vkinek a tudatában. Anyjának előtte lebegő képe. || a. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <dolog>, amely újra meg újra feladatként mutatkozik vki előtt. Az előtte lebegő cél.
II. főnév -t, -je [e]
1. (irodalomtudomány, elavult) Anapesztus. Lebegő … többnyire a lengedivel összefordítva [= közvetlenül mellette] használtatik. (Arany János)
2. (tájszó) Hosszú ujjú, szűk nyakú női kabátka.
