maszk főnév -ot, -ja, (ritka, népies) maszka ..kát, ..kája
1. (film, színház) A színésznek szakállal, bajusszal, álhajjal, festékkel v. más módon az ábrázolt személyhez alkalmazott, elváltoztatott arca. Maszkot csinál. Remek a főszereplő maszkja. Pompás a Lear maszkja. Mentől gyalázatosabb a színpadi maszk rajta, annál nagyobb volt a színi hatás. (Jókai Mór)
2. (választékos) Álarc (1). A régi görög színész maszkban játszott. Nevetséges maszkokat láttam az álarcosbálon. A maszkok alól idegen fejek bukkantak ki. (Kosztolányi Dezső) || a. (régies) Álarcot viselő személy. (átvitt értelemben, gúnyos) Ismerlek, szép maszk: hiába titkolózol, úgyis tudom, ki és milyen ember vagy! Lassanként megérkeztek a maszkok … a szokásos rezes orrok, kínai bajuszok és ősz szakállak, csörgősipkák. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben, ritka) Vminek a leplezésére haszn. dolog. A népdal … néha alanyiság maszkjául is [szolgál]. (Arany János)
3. Az arc v. a légzőszervek óvására, az egészség védelmére haszn., légmentesen záródva az arcra, ill. a fejre illeszthető, a látást lehetővé tevő s vmilyen lélegző készülékkel ellátott borítás, ill. készülék. A méhész, a tűzoltó, a ciánozó, a vegyi ipari dolgozó maszkja; felteszi, felveszi, leveti, megtisztítja a maszkot.
4. (orvostudomány) Orvos, műtős v. csecsemőgondozó orra és szája elé erősített szövetanyag – kül. géz – a kilélegzéssel történő fertőzés megakadályozására.
5. (orvostudomány) Dróthálóból készült és szövetanyaggal borított kicsiny kosár, amelyet altatáskor a beteg arcára borítanak; altató kosár.
6. (ritka) <Rendsz. ebben a szókapcsolatban:> halotti maszk: halott ember arcáról megfelelő eljárással, rendsz. gipszből készített pontos másolat, lenyomat. A zongora fölött Beethoven halotti maszkja függött a falon.
7. (fényképészet) <Fénykép másolásakor v. nagyításakor> a fényérzékeny felület szegélyét v. egy részét elfedő papír- v. celluloidkeret.
Szóösszetétel(ek): gázmaszk.