mélabús
mélabús melléknév -an, (ritka) -abb (irodalmi nyelvben)
Szelíden szomorkás, csendesen, mélán bús <személy, (ritka) állat>; melankólikus. Nem volt egyebe, csak egy mélabús kanárimadara. (Ambrus Zoltán) || a. Ilyen személyre jellemző, ill. ilyen érzést keltő. Mélabús hangulat, tekintet. A ködös este… mélabússá hangolá. (Gyulai Pál) A házakon lengő zászlók… mélabús hangulatba hozták. (Mikszáth Kálmán) A lányok… szerették dióbarna szemének pillantását és mélabús hangját. (Krúdy Gyula)
mélabússág.
