rendetlenség
rendetlenség [ë-e-e v. e-e-e] főnév -ef, -e [ë, e] (rendsz. csak egyes számban)
1. Általában a rendetlen (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; rend (főként 1, 2) hiánya, összevisszaság, felfordulás. Szobájában nagy a rendetlenség. Csináljatok már rendet, nem tűröm ezt a rendetlenséget. Jön az ebéd sorja … Ez a kis haragost megbékíti talán? … O dehogy! … Ő még arra sem néz elfordul a falnak. Majd összekeresi, ami csak az övé, Szép rendetlenségbe köti mind együvé. (Arany János) || a. Vkinek, vminek rendetlen (1–2) volta, természete. Ruházatának rendetlensége; a szoba rendetlensége. Sokszor megrótták holmijának, írásának rendetlensége miatt. Bosszantó ennek a gyereknek a rendetlensége.
2. A rend (4), a szabályok megszegése, fölborítása, a kötelesség (teljesítésének) elmulasztása; fegyelmezetlen, rendetlen viselkedés, magatartás; rendbontás, rendetlenkedés. Nagy a rendetlenség; későn járnak be, hanyagul dolgoznak. Ezért a rendetlenségért őt tesszük felelőssé. Szigorú volt, ha rendetlenségen érte a gyerekeket. Nap! vakáció! rendnél édesebb | rendetlenség! Cipő harisnya le, | s már ugrottam a fiúk közibe, | lubickolni. (Szabó Lőrinc) || a. Zabolátlanság, féktelenség, kicsapongás. Ez a rendetlenség árt egészségének. Ha valamelyik rendetlenséget követett el: részeg volt vagy gyűlölködő vagy goromba a feleségével… – behivattam, és a lelkére beszéltem. (Gárdonyi Géza) || b. Szabálytalanság, rendellenesség, zavar. Szívműködésében rendetlenség mutatkozik. Érverésének, lélegzésének rendetlensége.
