1. Olyan <személy>, aki sértéssel illet(ett) vkit. Ő volt a sértő fél.
2. Olyan <eljárás, megnyilatkozás, viselkedés>, amelynek bántó, vkinek érzékenységét kíméletlenül érintő, becsületbe vágó tartalma, jellege, célzata van. Sértő hang, mozdulat, nevetés, szándék, szavak, viselkedés. Sokszor ki is tört már belőlem egy-egy sértő és elvakult szó, éles, haragos vád … (Kaffka Margit) || a. Olyan <jelenség>, amely érzékszerveinkre, főleg a szemre, fülre v. erkölcsi érzékünkre bántón hat. Sértő tarkaság; fülünket sértő kornyikálás. Szemet sértő színfoltok rikítanak a képen. Tél havának kellő közepette Olyan tavasziak az idők … | Semmi hó a Szentgellérthegyen …. Csak hogy testem és lelkem szemében Mentül sértőbb ellentét legyen. (Petőfi Sándor) Sehol egy sértő folt … (Justh Zsigmond)
II. főnév -t, -je [e]
1. Sértő (I. 1) személy. Beperelte a sértőt. Ő volt a sértő.
2. Az, ami sért; sértő eljárás, magatartás. Sértőt mondott. A legények a műhelyben … mindig panaszkodtak, hogy nem lehet tisztán tartani magukat … Azért mégsem láttak semmi sértőt a dologban. (Móricz Zsigmond)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.