1. (csak 3. személyben) (fizika) <Nyomás alatt érintkező két felület> az ellenállást legyőzve, egymáshoz képest elmozdul v. mozog. || a. <Tárgy> forgás, esés, csúszás, haladás közben úgy ér hozzá vmihez, hogy – rendsz. jellegzetes hang kíséretében – súrolja (3), horzsolja. Súrlódik vmi vmihez. A kerék a kocsi oldalához súrlódik. A fiók súrlódik az asztalban. A kréta súrlódik a fekete táblán. Paripája az ösvény sziklafalához súrlódva csúszott alá. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) (csak többes számban) <Személyek együtt élve, a különböző felfogások, szokások, nézeteltérések következtében> kisebb mértékben minduntalan szembekerülnek egymással; zsörtölődnek, veszekednek. Örökösen súrlódnak. Mindkettőnk természete olyan, hogy inkább súrlódunk, mint a nyugalomban megrozsdásodjunk. (Vas Gereben)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.