testőrség
testőrség [t-ő] főnév -et, -e [ë, e] (rendsz. csak egyes számban) (1945 előtt)
A testőrök (1) katonai szervezete, testülete. ← Darabont testőrség; királyi testőrség. Felvették a testőrségbe. A magyar nemesi testőrséget Mária Terézia szervezte meg. A testőrségnél szolgált, s az udvar által gyakorta küldöztetett Pozsonyba. (Jókai Mór) Téged nevezlek ki, Cassius, téged, testőrségem főparancsnokának. (Kosztolányi Dezső) || a. Testőrökből (1) álló (katonai) csoport, csapat, személyzet. Testőrséggel vétette körül magát.
testőrségi.
