tietek
tietek [e-ë] névmás, birtokos, több birtok esetén: tieitek [e-ë], tárgyként egy birtok esetén: tieteket [e-ë-e]; (kissé népies v. választékos) tiétek [ë] -et [e]
I. (melléknévi) Olyan, az a(z)…, ami, aki hozzátok tartozik, a ti tulajdonotok(ban van), birtokotok(ban van).
Használata:
a) <Állítmányként v. igei-névszói állítmány névszói részeként.> Ez a ház (a) tietek. Ezek a lovak a tieitek voltak. Tietek vagyok: hívetek vagyok, hozzátok tartozom v. csatlakozom. Legyen tehát a tiétek A dicsőség és a bér. (Petőfi Sándor) Véreim… Én a tiétek vagyok. (Ady Endre) –a1 Tietek a jövő: a. j. minden lehetőségét kedvetekre kihasználhatjátok. Ha mult s jelen nem a tiétek is, Tiétek lesz a végtelen jövő. (Petőfi Sándor)
b) <Alanyként, tárgyként v. határozóként, olyan szembeállításban, amelyben egy másik nyelvtani személyű birtokos és birtokszó kapcsolata a birtok tárgyi jelentését nyilvánvalóvá teszi.> A mi lakásunk, kényelmes, a tietek szűk. A mi gyermekeink jól tanulnak, a tieitek nem. A gyümölcsfáink bő termést hoztak, termettek, a tieiteket tönkretette a fagy.
II. (főnévi) A tieitek: a) (ritka, népies) a ti családotok tagjai, b) közeli hozzátartozóitok; c) azok a személyek, akik a ti csoportotokhoz tartoznak, a ti elveiteket vallják. A tieitek jól megállták a helyüket a küzdelemben.
