vénasszony
vénasszony [n-a] főnév (rendsz. gúnyos)
1. Kellemetlen hatást keltő igen vén, öreg asszony. Beteges, fecsegő, kuruzsló, szószátyár vénasszony. Van-e lelked, János, hogy itthon csücsülsz a hamun, mint egy vénasszony? (Mikszáth Kálmán) Dél óta utazol s most szakállas este van már, | szembe vénasszony ül veled s az orra bojtosan csorog. (Radnóti Miklós) || a. Vénasszonyok nyara: a) az ősz elején, szeptember végén és októberben szokásos szép, napos, meleg idő. A levegőt meg-megvonalozták a vénasszonyok nyarának finom, pókhálószerű ezüstös szálai. (Justh Zsigmond); b) (átvitt értelemben, ritka) öregedő asszonyok utolsó szerelmi fellobbanása.
2. (tréfás, gúnyos) Éltesebb v. öregedni kezdő nő. Vénasszony vagy már, anyjuk.
Szóösszetétel(ek): vénasszonybeszéd; vénasszonyszokás; vénasszonytermészet.
vénasszonyi; vénasszonyság.
