virgács
virgács főnév -ot, -a
1. Egyik végén összekötött v. összefogott vesszőnyaláb, régebben gyermekek fenyítésére. A Mikulás aranyozott virgácsával megfenyegette a gyereket. || a. (ritka, bizalmas) Gyermek, tanuló megbüntetésére haszn. vessző, pálca. Virgáccsal megver vkit. Jó oktató, aki virgács nélkül oktat! (Babits Mihály)
2. Ezzel mért büntetés főleg gyermekre, tanulóra. Virgácsot ad, kap. [Balzsam tündér postája.] Hoz játékot Hoz meséket, Édes álmot, Csoda-szépet. | Virgácsot is Aki vétett Kaphat tőle. (Ady Endre)
virgácsol; virgácsos; virgácsú.
