I. melléknév <Állandósult szókapcsolatokban is:> olyan, aki, ami (vhová) von (főleg I. 1, 4, 5. II. 1, 2, 3. III. 1, 3, 5, 6) vmit, vkit. Az igát vonó ökör; a szemöldökét összébb vonó tanár; a mindenkit társaságába vonó asszony; a kordont vonó katonaság; az elítéltet kínpadra vonó hóhér; a két költő közt párhuzamot vonó tanár; gyököt vonó diák; a figyelmet magára vonó gyerek; vmit kétségbe vonó kutató; a szabálysértőt felelősségre vonó rendőr; a gyermekét kérdőre vonó szülő.
II. főnév -t, -ja Bizonyos fajta húros hangszerek húrjainak folyamatos megszólaltatására haszn., fanyélből és a rajta kifeszített finom lószőrből való eszköz. A hegedű, a nagybőgő vonója; a vonó nyele, szőrzete; gyantázza a vonót; leteszi a vonót; biztos kézzel vezeti a vonót; vonóval játszik. Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot. (Vörösmarty Mihály) A vonó kiesett hébe-hóba az egyik vagy a másik more kezéből. (Mikszáth Kálmán) Rózsafa vonóként nagy zöngésű húrhoz | Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz. (Ady Endre) Olyan hangot adott, mint a nagybőgő, ha annak húrján végigvonják a lószőrből készült vonót. (Krúdy Gyula)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.