EGÉSZSÉG
EGÉSZSÉG, (eg-ész-ség) fn. tt. egészség-ět. Állapot, midőn valakinek teste és átvitt értelemben lelke is romlatlan természeti állapotban van, s minden részei alkalmasak, és képesek illő működéseiket teljesíteni. Mondatik az állatokról és a növényekről. Ellentéte: betegség. Jó egészség, változó egészség. Egészségben lenni. Kelletlen ott a kincs, ahol egészség nincs. (Km). Kinek elesége, szükön bora, söre, annak van egészsége. (Km). Tisztaság félegészség. (Km). Egészségére válik, amit eszik. Kedves egészségére vagy egészségedre váljék, vagy rövidebben: egészségére vagy egészségedre. Viselje egészséggel. (Mesteremberek kivánsága az új ruhához). V. ö. ÉPSÉG.
Ezen elemzés szerént némelyek hibásan irják egésség-nek, mert egés törzs nem létezik.
