MEGMENT,
MEGMENT, (meg-ment) ösz. áth. 1) Valakit a bajtól, veszélytől megszabadít. Bajtársát megmenteni az ellenségtől. Fürdő társát megmenteni a vízbe halástól.
„Minden ellenségtől országát megmentem.“
Tinódi.
„Hogy már magát ott megmentenéje,
Inkább magát ott elrekkenté.“
Inkább magát ott elrekkenté.“
Ugyanaz.
2) Bizonyos jószágot megőriz, hogy el ne veszszen, el ne romoljon, el ne égjen stb. Tűztől, víztől holmit megmenteni. Isten mentsen meg minden gonosztól. Ments meg, Uram, minket. V. ö. MENT.
