vendégszeretet
vendégszeretet: Az úton lévők ® fogadóra v. az emberek ~ére vannak utalva. A ~ megtagadása v. megsértése szégyennek számított (Ter 19,5 kk.; Bír 19,22 kk. 30; Jób 31,32), de nem volt ismeretlen (Bír 4,17–22; 5,24–27: egy ellenség iránt; Lk 9,53: a szamariaiak nem fogadnak be egy zsidót). A ~ visszautasítása szintén sértés (Ter 19,2 kk.). ~re buzdítás: Iz 58,7; Sir 11,29–34 (óvatosságra intő tanácsokkal); Mt 25,35; Róm 12,13; 1Tim 3,2; Tit 1,8; 1Pét 4,9; Zsid 13,2. A ~hez hozzátartozik a ® köszöntés, a ® lábmosás, az étellel-itallal ellátás, a védelem és eltávozáskor a vendég elkísérése (Ter 18; Jób 31,31 kk.). Példa a ~re pl.: 2Kir 4,8–11: Illés próf. a szunemi asszonynál. Isten maga is vendégszerető (Zsolt 15,1; 23,5). – A ~et Izr. fiai anélkül gyakorolták, hogy erre parancs kötelezte volna őket v. viszonzást, jutalmat vártak volna érte, és a ~ minden idegenre kiterjedt. A rabbinista irodalomban azonban gyakran csak a zsidókra korlátozódik, ha a későbbi zsidóságban általános érvényű kötelezettségként szerepel is. – Az ÚSz-ben, nevezetesen az Ev.-okban a ~ nagy szerepet játszik. Jézust ~tel fogadták, és hasonlataiban dicséri ezt az erényt (Lk 10,34 kk.; 11,5 kk.; 14,12 stb.). Ugyanígy más úsz-i könyvekben is: a szeretet nyilatkozik meg a ~ben. A ~ a Lélek adományai közé tartozik (1Pét 4,9–10), egyik lehetősége a láthatatlan világgal való találkozásnak (Zsid 13,2); az idegen személyében az ember magát Jézust fogadja be (Mt 25,35–40; vö. 10,40); a ~ az Ev. szolgálata (3Jn 8). Jézus vendég (Lk 7,36; 12,37; Jn 2,2; 12,2) és vendéglátó, aki gazdagon megvendégeli vendégeit (Mk 6,41–44; 8,6–9; Lk 12,37; 22,27; Jn 13,2–17; Mk 10,45), és magát adja nekik oda ajándékul (14,22–24).
