Csodálkozik
Csodálkozik Az ember valamely személy, jelenség vagy dolog szokatlanságán meglepődik, bámul, csodálkozik.
Az ÓSZ-ben különösen a Jób és Ézs könyvében találkozunk sokszor ezzel a szóval, a LXX fordításában. Lényeges, hogy a félelem mozzanata a szó előfordulási helyein hiányzik, jóllehet a h. sámam a rémület vagy a gyász érzését magában hordozza (3Móz 26,32; Jób 17,8; 21,5; Dán 8,27). A csodálkozás fogalma a megdöbbenésbe megy át (támáh: Zsolt 48,6; Jer 4,9; Hab 1,5). Ez az emberi válasz Isten tetteire, amely az elszörnyedéstől (Jób 21,5), az Istentől jövő rendkívüli segítségig átfog mindent (Jób 42,11).
Az ÚSZ megfelelő g. szava: thaumazein. 42 előfordulási helyéből az első három ev 13-at tartalmaz. Itt azt a hatást juttatja kifejezésre, amelyet az emberek Jézus gyógyításai, s általában hatalma láttán éreztek. Mk 5,20; Mt 21,20; Mt 9,33; Lk 11,14-nek azt a szavakba foglalt hatását fejezi ki, amit Mt úgy próbált megfogalmazni, hogy »sohasem láttak még ilyet Izráelben« (9,33b). A tenger lecsendesítésének története megmutatja, milyen közel áll egymáshoz a csodálkozás és a félelem (Mt 8,27; vö. Mk 4,41; Lk 8,25). Kivételt képez a Lk 11,38, ahol a csodálkozáshoz nem kapcsolódik félelem.
Jézus csodálkozásáról kétszer esik szó: a kapernaumi százados hitét (Mt 8,10; Lk 7,9), és a názáretiek hitetlenségét csodálta meg (Mk 6,6).
Csodálkozást váltott ki Lk szerint még Zakariás késése (1,21), a névadás, amely Keresztelő János születésekor történt (1,63), a betlehemi pásztorok szava (2,18), Simeon bizonyságtétele (2,33), és a húsvéti események (24,12.41).
Jn az ev-ában ritkán használja ezt a szót, noha vallja: Jézus feladata, hogy szava és tette által csodálkozást ébresszen (5,20).
Csodálkozást váltott ki a Szentlélek kitöltése (ApCsel 2,7), a sánta meggyógyítása (ApCsel 3,10), Péterék bátor bizonyságtétele a nagytanács előtt (ApCsel 4,13) stb. Pál apostol csodálkozik, hogy a galáciabeliek milyen hamar más ev-hoz pártoltak (Gal 1,6). Eszkhatologikus összefüggésben szerepel a szó 2Thessz 1,10-ben.
A Jel is többször használja, különösen a 13. és 17. részben, ahol a csodálkozás az antikrisztusi hatalom imádásához vezet. Másfajta csodálkozás tölti be a szerző szívét a szentek és Jézus vérétől megittasodott asszony láttán (Jel 17,6k), és a győztesek énekének hallatán (Jel 15).
DJ
