Kikötő
Kikötő A tengeri hajózás a bibliai kort megelőzően már kialakult, annyira, hogy nemcsak természetes kikötőket, hanem részben mesterségesen kiépített kikötőket is ismerünk ebből a korból. A Földközi-tenger partvidéke azonban nem sok alkalmas helyet kínált kikötő céljára – ezek pedig jórészt a föníciaiak kezében voltak.
A B először az 1Móz 49,13-ban említi Zebulon törzse területével kapcsolatban egy kikötő létét – ez valószínűleg a Karmel-hegy melletti Haifa volt. Salamon király a föníciaiakkal közös vállalkozásaiban a Vörös-tenger öblében Élót (Eilat) kikötőjét használta (1Kir 9,26), melyhez közel, Ecjón-Geberben hajóépítő műhelyek is voltak. Jónás próféta Jáfó (Jaffa) kikötőjéből menekült volna föníciai hajóval nyugat felé (Jón 1,3).
Az ÚSZ – elsősorban Pál apostol útjaival kapcsolatban – sok földközi-tengeri kikötőt említ: az ApCsel 13 Szeleukiát, Szalamiszt, Páfoszt; a 16. rész Tróászt, Szamotrakét; a 20. rész Mitilénét és Milétoszt; a 21. rész Kószt, Rodoszt, Tíruszt; a 27. rész Szidónt és Mirát.
Az ApCsel 27,8 említ Kréta szigetén egy ún. Szépkikötőt, Lázea városa közelében.
