Domokos József
Domokos József (Békéscsaba, 1890. okt. 25. – Bp., 1978. jan. 25.): jogász, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. A bp.-i és kolozsvári tudományegy.-en jogot tanult. Ezután Békéscsabán, majd Bp.-en volt ügyvédjelölt. Előadóként és mozgalmi harcosok védőjeként tevékenykedett. Tagja volt a békéscsabai Nemzeti Tanácsnak (1918. nov.) és a helyi MSZDP vezetőségének, a Tanácsköztársaság idején a munkástanácsnak. Küldött volt a Mo.-i Szocialista Párt kongresszusán (1919. jún.). 1920-ban Bécsbe emigrált, részt vett a Bécsi Magyar Újság (1919–23) szerkesztésében. 1925-ben hazatért, 1927-ben ügyvédi vizsgát tett, 1927-től egyik alapítója, ill. szervezője, majd vezetőségi tagja volt a Szociáldemokrata Jogászok Szervezetének. 1931-ben felkérték az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék védőjének. A bíróság elé állított kommunisták és szocialisták védőügyvédje (1931–44). 1940-től a bőrmunkás-szakszervezet ügyvédje volt. 1944-ben letartóztatták és utóbb Mauthausenbe deportálták. 1945. máj.-ban térhetett haza. 1945. aug.-ban igazságügyi államtitkár, legfőbb államügyész; 1949-ben a Legfelsőbb Ügyészség vezetője lett. 1953. máj.-ban felmentését kérte; nyugdíjazták, majd 1954-ben visszahívták. 1954-től 1958-ig, nyugdíjazásáig a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Szerepe volt az új igazságszolgáltatás kiépítésében, a háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonásában, a koncepciós perekben elítéltek rehabilitációjában. Nyugdíjazásától irodalmi tevékenységet folytatott. – M. Kivételes hatalom és rögtönbíráskodás a Horthy uralom alatt (Bp., 1946); „… emlékezz, proletár! ” Sallai Imre és Fürst Sándor pere (Bp., 1962); Áchim L. András (Bp., 1971); Innen és túl az Óperencián (visszaemlékezés, Bp., 1977); Két per egy kötetben (Tények és tanúk, Bp., 1978); Emlékezik egy kommunista védőügyvéd (visszaemlékezések, Bp., 1979). – Irod. D. J. (Népszabadság, 1978. jan. 26.); Várkonyi Endre: D. J. (Magyarország, 1974. 45. sz.).
