Haraszti Gyula
Haraszti Gyula (Kolozsvár, 1858. aug. 25. – Bp., 1921. júl. 15.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1903). ~ Emil zenetörténész apja. 1880-ig a bp.-i, 1882-ig a kolozsvári egy.-en tanult, és tanári, Bp.-en 1891-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1883-tól nagykállói, 1884-től nagyváradi, 1887-től kassai főreálisk. tanár. 1889–90-ben Párizsban tartózkodott. 1891-től bp.-i főreálisk. tanár, 1892-től egyúttal a modern francia irodalom magántanára a bp.-i egy.-en. 1895-től a kolozsvári, 1909-től a bp.-i egy.-en a francia irodalom tanára. 1906-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Eleinte m., később főként a francia irodalommal foglalkozott. Több külföldi főleg francia – munkát fordított m.-ra. F. m. Csokonai Vitéz Mihály (Bp., 1880); A naturalista regény (Bp., 1886); André Chenier költészete (Bp., 1890); Molière élete és művei (I–II. Bp., 1897); A francia lyrai költészet fejlődést (Bp., 1900); Corneille és kora (Bp., 1906); Edmond Rostand (Bp., 1912); Hogy írtak és beszéltek a régi franciák? (Bp., 1920.) – Irod. Laczkó Géza: H. Gy. (Nyugat, 1921); Angyal Dávid: H. Gy. (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1939); Kozocsa Sándor: H. Gy. irodalmi munkássága (Bp., 1939).
