Kállay Albert
Kállay Albert (Kállósemjén, 1843. márc. 22. – Szeged, 1922. júl. 31.): főispán. Jogi tanulmányait Pesten végezte. 1867-től Szabolcs vm. tb. aljegyzője; 1870-től a belügymin.-ban működött. Az 1879-i szegedi árvizet követően a helyreállítási és újjáépítési munkálatokkal kapcsolatban Tisza Lajos kir. biztos mellé rendelték. A kir. biztosság 1883 végi megszüntetését követően 1884–1905 között Szeged, közben egyúttal 1886-tól 1896-ig Hódmezővásárhely, valamint 1887-től 1893-ig Szabadka főispánja is volt. 1893-ban a király a főrendiház élethossziglani tagjiává nevezte ki. A Szabadelvű Párt tagjaként Tisza Kálmán, majd utóbb Tisza István politikájának híve. Jelentős szerepe volt Szeged újjáépítésében, az újszegedi liget fásításában. – Irod. Kulinyi Zsigmond: Szeged újkora (Szeged, 1901). – Szi. Móra Ferenc: Az öreg kegyelmes sírjára, 1930. (Szegedi tulipános láda. Bp., 1936.)
