Rimanóczy Gyula
Rimanóczy Gyula (Bécs, 1903. jan. 19. – Bp., 1958. dec. 19.): építész, Ybl-díjas (1953) Kossuth-díjas (1955). Tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte 1925-ben, majd Wälder Gyula műtermében szerzett gyakorlatot. 1933-ban önálló tervezőirodát nyitott, mely 1948-ig állott fenn, mikor az állami tervezés kötelékébe lépett. Ez időszakból származó jelentős mánkái a pasaréti ferences templom és rendház (1933 – 34), villaépületek (Pasaréti út 97., Zuglóban, Debrecenben), a székesfehérvári új közvágóhíd (Králik Lászlóval és Váradi Szabó Lajossal, 1935) a bp.-i Postás Nyugdíjas Otthon (Hönsch Lászlóval, Cházár András u. 6.), az OTI Mester u.-i rendelője (több építésszel közösen, 1938 – 41), a Dob utcai volt postaigazgatóság, ma Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium (1938 – 39). A II. világháború utáni főbb alkotásai: a gödöllői Ganz Árammérőgyár (1949), a nyíregyházi dohányfermentáló (1950), a várpalotai vájárisk. (1950 – 51), a bp.-i műszaki egy. R jelű épülete. Pedagógiai munkássága is jelentős. A Magyar Építőművészek Szövetsége Mesterisek.-jának 1954 – 58 között tanára volt. – Irod. Major Máté: R. Gy. (Magy. Építőművészet, 1959. 1 – 2. sz.)
