Szentgyörgyi István(Diósjenő, 1842. febr. 20. – Kolozsvár, 1931. okt. 20.): színész. Debrecenben tanult, teológusnak készült, de 19 éves korában színésznek szegődött Latabár Endre kassai színtársulatához. 1867-ben Molnár György budai Népszínházának tagja, 1870-ben innen szerződött a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja maradt. 1931-ben Greguss-díjat kapott. Bámulatos testi ereje volt, élete 89-ik évében még színpadon szerepelt. Hosszú pályafutása alatt a színpadi alakok százait elevenítette meg, klasszikus drámákban, társadalmi darabokban és népszínművekben egyaránt, de legmaradandóbb emlékűek m. népi alakjai. A némafilm-korszakban filmszerepeket is vállalt. Kolozsvári tartózkodása idején Janovics Jenőnél kezdett filmezni. – F. sz. Harpagon (Molière: A fösvény); Lucifer (Madách: Az ember tragédiája); Julius Caesar (Shakespeare); Jago (Shakespeare: Othello); Tiborc (Katona: Bánk bán); Márton (Szigligeti: Csikós); Gonosz Pista (Tóth Ede: Falu rossza); Feledi (Csepreghy: Piros bugyelláris). – I. f. Bánk bán (1914), Éjféli találkozás (1915), Tanítónő (1917), A vén bakancsos és fia a huszár (1918), A kém (1922). – M. Emlékeim (Kolozsvár, 1923). – Irod. Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története (Kolozsvár, 1897); Sz. Album (Kolozsvár, 1911); Janovics Jenő: A Farkas utcai színház (Bp., 1941); Galamb Sándor: A magyar Laroche (Film Színház Muzsika, 1966. 41. sz.).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.