Tóth Dezső
Tóth Dezső (Bp., 1925. nov. 2. – Bp., 1985. szept. 19.): kultúrpolitikus, irodalomtörténész, az MTA tagja (l. 1979), József Attila-díjas (1964). Tisztviselő családban született, s 1945 után – elveszítve szüleit – novíciusnak ment. Egy év után elhagyta az egyházi pályát, munkásként dolgozott, majd elvégezte a bp.-i bölcsészkar m.-latin szakát 1951-ben. Az Irodalomtörténeti Int. munkatársa, közben a szegedi egy.-en tanított. A Magyar Írók Szövetségének párttitkára volt, majd 1960-tól 1962-ig a Magvető Könyvkiadó irodalmi vezetője. 1964-1977 között dolgozott az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályán, 1977-től haláláig művelődési miniszterhelyettes. Irodalomtörténészként a reformkor foglalkoztatta. – F. m. Vörösmarty Mihály (Bp., 1957); Életünk-regényeink (elméleti tanulmányok, Bp., 1963); Mai líránk néhány kérdéséhez (polemikus tanulmány, Bp., 1967); Élő hagyomány – élő irodalom (Bp., 1977); Közösség és irodalom (Bp., 1988).– Irod. Bata Imre: Élő hagyomány, élő irodalom (Kritika, 1978. jún.); Görömbei András (Népszava, 1978. febr. 11.); Beszélgetés T. D.-vel (az interjút készítette Szerdahelyi István, Kritika, 1985. 2. sz.); Fülöp László: T. D. halálára (Alföld, 1985. 11. sz.); Vörös László: T. D. (Tiszatáj, 1985. 11. sz.); Agárdi Péter: A „tolmács” tragikuma (Élet és Irod., 1985. 39. sz.); Köpeczi Béla: T. D. (Magy. Tudomány, 1986. 2. sz.); Fenyő István T. D. (Irod. tört. Közl., 1986. 5. sz.); Wéber Antal: T. D. (Irod. tört., 1986. 1. sz.).
