dió (lat. Juglans regia): 1. Mo.-on őshonos csonthéjas gyümölcs. A magyarság még a honfoglalás előtt ismerkedett meg vele. 1920 előtt Mo. diótermésének nagy részét a DNy-erdélyi folyóvölgyek gyümölcsöskertként használt kiterjedt dióerdei és ligetei adták. Hasonló folyó menti diósok húzódnak meg a Felső-Tisza vidékén Vásárosnamény és Tiszabecs között. A dió a házikertek igen kedvelt gyümölcsfája. A DNy-Dunántúl telepített diósai az ország legnagyobb diótermő tája. – Irod. Szilády Zoltán: A Maros melléki diósvölgyek (Botanikai Közl., 1934.) – 2. A dió szerepe a magyar →népi hitvilágban csekély, annak ellenére, hogy Európa-szerte régi termékenységi szimbólumként és egyúttal →termékenységvarázslásra alkalmas szerként tartják számon. A magyar nyelvterületen szórványos szerepet kapott mint rontáselhárító szer, ill. gyógyszer; általánosabban elterjedtek viszont – főleg a nyelvterület É-i és D-i részén – a dióval kapcsolatos betegség, ill. haláljósló eljárások: aki →karácsonykor (ritkábban →szilveszterkor, →újévkor) rossz diót tör fel, a hit szerint beteg lesz vagy meghal a következő évben; vagy a dióhéjba öntött víz kiapadásának mértékéből jósoltak. Az Európa több helyén, különböző magyarázatokkal előforduló, karácsony esti (szilveszteri) „diódobás” (a szoba négy sarkába vagy a mennyezetre; ugyanezt →hüvelyesekkel is végezték) a magyar nyelvterület több pontján ismert volt. Szórványos diófogyasztási, ill. -törési tilalom is előfordul (főleg karácsonyra és szilveszterre vonatkozóan). Rítusénekekben, lírai dalokban gyakran szerepel a dió erotikus szimbólumként.
Kósa László–Pócs Éva
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.