halálmadár
halálmadár: A kuvik (lat. Athene noctua) megjelenése, ill. hangja országszerte általánosan elterjedt hit szerint szerencsétlenséget vagy halált jelent. Ennek megfelelően legelterjedtebb táji elnevezése a halálmadár vagy halál-bagoly (a dévai csángóknál táltosmadár). A baj a hit szerint általában abban a házban következik be, amelyikre a halálmadár rászáll: a házban levő beteg vagy bármelyik családtag, esetleg máshol lakó közeli hozzátartozó hamarosan meghal. Egyes helyeken csak három kuvikolás jelent halált. Ismert az a hit is, hogy aki nappal halálmadárat lát, vissza kell térnie útjáról, mert balszerencse fogja kísérni. A halálmadár álomban való megjelenése is jelenthet halált. – A hit hasonló formában szinte egész Európában ismert, és összefüggésben van a halott lelkének általánosan elterjedt, már az ókorban is ismert madáralakban való elképzelésével, valamint a halott lelkét a túlvilágra szállító madarak képzetkörével. A magyar halálmadár mindenesetre e tágabb körbe tartozik bele. Kérdéses azonban, hogy a hozzá fűződő haláljósló, szerencsétlenséget hozó hiten kívül volt-e szerepe a múltban mint a lelket a túlvilágra vivő madárnak, vagy pedig mint a lélek megjelenési formájának. (→ még: halál, → lélek, → halál előjelei) – Irod. Róheim Géza: A halálmadár (Ethn., 1913); K. Kovács László: A kolozsvári hóstátiak temetkezése (Kolozsvár, 1944).
Pócs Éva
