harmatkása, réti harmatkása (lat. Glyceria fluitans): mákszemnél alig nagyobb, sárga, barnássárga, fénylő magvú vízinövény. A századforduló táján – rendszerint Szent János-naptól kezdve – még gyűjtötték. A vízinövényt kora hajnalban a vizet lábolva vagy csónakon közelítették meg, s bugája alá tartott szitába, rostába rázták bele a magot, vagy a bugát bottal veregetve gyűjtötték a rostába, szitába a termést. A megszárított magvakat két tenyér közt dörzsölve, lábbal tiporva vagy homokot keverve hozzá, mozsárban veregetve hántották meg a polyvától. A harmatkása gyűjtése igen szaporátlan munka. Belőle a köleskásához hasonló ételt főztek, amely kedvenc eledele volt a szilaj pásztoroknak. A harmatkását 18. sz.-i irodalmunk boszorkánykása néven is ismeri, K. Mátyus István szerint ezt a nevet azért kapta, mert a parasztasszonyok felfosztolódva, szennyesen, lucskosan mint a boszorkányok gyűjtötték. Régebben gyógyszerként gombócnak főzve daganatokra is rakták. A Glyceria fluitans termését a lengyelek, oroszok napjainkban is fogyasztják. A fehéroroszok rozsliszttel keverve kenyeret sütöttek belőle. A 19. sz.-ban porosz, lengyel és orosz területen a harmatkásával kereskedést folytattak. A lengyel jobbágyok harmatkását is szolgáltattak be földesuruknak. A szláv népek közötti elterjedt fogyasztásáról már a 18. sz.-i botanikai irodalmunk is megemlékezik. – Irod.K. Mátyus István: Ó- és új diaetetica... (I–VI., Pozsony, 1787–1793); Maurizio, A.: Die Geschichte unserer Pflanzennahrung von den Urzeiten bis zur Gegenwart (Berlin, 1927); Rapaics Raymund: A kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink története (Bp., 1934).
Gunda Béla
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.