sárgaság
sárgaság: az icterus elnevezése a → népi gyógyászatban. Okának a vérszegénységet tartják, vagy még gyakoribb az a hiedelem, hogy az kap sárgaságot, aki nemrég elhunyt helyére ül le vagy benéz a halottas ház ablakán. (A halottmosó vizet azért nem szabad olyan helyre kiönteni, ahol bele tudnak lépni, mert attól szintén sárgaságot lehet kapni.) – Orvoslására legáltalánosabban a szín-analógiát alkalmazták (→ színek), vagyis sárga tárgyakat, anyagokat használtak fel. Pl. sárga méhviaszból készítettek egy kis poharat, abba beledobtak egy aranygyűrűt, vizet öntöttek rá, állni hagyták egy darabig, majd ezt a vizet kellett a betegnek meginnia; vagy sárgarépából vájt pohárból itattak vizet. Kivájt sárgarépa pohárba felfogták a beteg vizeletét és feltették a szabadkéménybe vagy a boglya tetejére, hogy mire onnan elszárad, a betegség is múljék el. Sárga selyemszálra méhviaszt kötöttek és azt a nyakában hordta a beteg, amíg el nem múlt róla a baj. Szintén ezen az analógiás elven alapul (de némi racionális színezettel) az a gyógymód, hogy három frissen pirosra sült kenyeret raktak végig az ágyon és a beteget ezeknek a meleg helyére fektették. Hasonló gyógymódot jegyeztek fel 1676-ból: a beteg embert frissen sült kenyerekkel kell körülrakni és letakarni egészen addig, amíg a kenyerek melege tart. Igen elterjedt orvosság volt, hogy kilenc tetűt etettek meg tudtán kívül a beteggel (süteménybe, rántottába sütve).
Hoppál Mihály
