Obelus, οβελος, a szó alapjelentése szerint a m. nyárs (Hom.), azután a. m. tű, obeliscus (Hdt. 2, 111. 170), végre az alexandriai grammatikusoknál egy critikai jelnek a neve, melynek alakja egy lefektetett tűre emlékeztet (–); Zenodotus óta a nem valódiaknak tartott verseket ezzel a jellel jelelték meg s ezt αϑετησις-nek nevezték, az eljárást οβελιζειν-nek. Az asteriscus cum obelóval (★–) azokat a verssorokat jelelték, melyek nem voltak eredetiek s a mellett még más helyre is valók, az obelus adpunctusszal vagy lemniscusszal (÷) pedig a fölösleges sorokat. Megjegyzendő azonban, hogy aesthetikai itélet kifejezésére is szolgált az obelus, és pedig a rómaiaknál, nevezetesen metaphorikus értelmű szók jelelésére. L. még Notae.V. R.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.