Paradoxon, παραδοξον alatt a stoikus bölcsészetben az olyan tételt értjük, mely sajátságos fogalmazása által első tekintetre feltünőnek, meglepőnek, sőt a józan észszel ellenkezőnek látszik, mélyebb vizsgálódás által azonban igaznak és megokoltnak bizonyul. Cicero παραδοξαczímű – latinul admirabiliának (fin. 4, 27) vagy mirabiliának (acad. 2, 44. Sen. ep. 81. Quint. 9, 2, 23) nevezi – kisebb iratában a stoikus bölcsészet 6 jeles mondását inkább a rhetorika, mint a bölcsészet szempontjából tárgyalja. – Az alexandriai korszak óta παραδοξαalatt a természetrajz és a történelem köréből vett érdekes események összeállítását értjük. Nevezetesebb paradoxographusok: Callimachus, Antigonus, Archelaus, Aristocles, Nymphodorus, Apollonius, Phlegon, Isigonus, Adamantius. Némelyek Aristotelesnek tulajdonítanak egy περι ϑαυμασιων αχουσατωνczímű könyvet. E nembe sorolandó Hecataeus könyve a Hyperboreusokról, valamint Iambulus könyve az indiai tenger egy mesebeli szigetéről. V. ö. Westermann, Paradox. Griec. (1839). Rose. Anecd. gr. (1864). Rohden, de mundi miraculis 1875. SCH. S.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.