A házisertés (sus domesticus) a páros ujjú patások rendjének disznófélék családjába tartozó faj, amely a vaddisznók szelídítéséből (háziasításából) jött létre, és különböző területeken, keresztezéssel sok tájfajtája alakult ki. A sertés, szemben más háziállatokkal, a lóval, a szarvasmarhával és a juhval, csupán egyhasznú állat. Míg a többit húsának fogyasztása mellett igázásra, szállításra, tejelésre, illetve bőrének feldolgozására is felhasználják, addig a sertés csupán élelmezésre hasznosítható. Szapora állatok, egyéves korukra általában ivarérettekké válnak. A sertésállomány – tehát – hamar növelhető, illetőleg a fajtaváltások is viszonylag hamar végrehajthatók.
A 20. században a világon a sertéstartásnak négy nagyobb térsége alakult ki: az Amerikai Egyesült Államokban, Latin-Amerikában, Európában és Kelet-Ázsiában (Kína és a Fülöp-szigetek). A sertéstenyésztés meglétét vagy nagyságát a terület népének vallása is meghatározza. A zsidó és a mohamedán vallás például tiltja a tisztátalan sertéshús fogyasztását. Magyarország sertésállománya világviszonylatban is számottevő. A világranglistán a 14. helyen áll, és abszolút számban is jelentős. A világon általában, így például Észak-Amerikában is egy szarvasmarhára 0,6 sertés jut. Ez az arány Európában 0,9, Magyarországon viszont háromszor annyi sertés jut egy szarvasmarhára, mint az európai átlag (Enyedi Gy. 1964).
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.