Sarkantyú.
Sarkantyú.
A sarkantyú arányainak megnövekedése lépést tartott a vasöltözék kifejlődésével. A legnagyobb sarkantyúk a XV. században voltak, (37. 7–9., 40. 7., 41. 1–2., 45. 1, 5.), alak szerint részben a XIV. századbeli formákhoz csatlakoznak, csakhogy minden rész arányosan megnagyobbodik, részint újabb idomváltozatok alakúlnak, pl. olyanformán hogy a régebbi idom egyes részeinek aránya módosul, kis sarokvashoz hosszú rúd járul (42. 6, 10.); egy másik változatot a széles lemezü sarkantyúk képeznek (42. 11.), ezeknél a sarokvas szára már egyenes s nincs ívalakban vagy könyökszerüen meghajlítva; a rúd hosszusága megfordított arányban szokott lenni a lemez szélességével, minél szélesebb a lemez, annál rövidebb a rúd s megfordítva, minél hosszabb emez, annál keskenyebb amaz. A hosszú nagy sarkantyúk divatja a XV. századdal végződött, a XVI. század elejétől kezdve ismét visszatértek a kisebb méretű formákhoz. (42. 7, 8.)
