36. sz., február 6.
36. sz., február 6.
Somssich Pál volt a nap hőse.
A régi veterán megelégelte Tiszát, s ma férfiasan, önérzetesen szólott
Te is fiam, Brutus? gondolhatta magában Tisza összeszorult szívvel.
*
Csak nehány hó előtt is Somssich Pál még hű embere volt őexcellenciájának. És igen szép szerepet vitt a geszti nagy úr körül. Ő volt tudniillik felhőmentes napokon őexcellenciájának hivatalos ellenzéke.
Néha ugyanis egy-egy juxot méltóztatott megereszteni a gyengébbek kedvéért s különösen a bárgyú hazai közvélemény elaltatására. Ilyenkor Somssich Pál lett előrántva s ő tartott egy-egy keményebb dikciót; hogy még maguk a mamelukok sem tudták: összebeszélés folytán-e? s szörnyűképpen elsápadtak egy-egy megrázkódtató mondatnál, azon hitben, hogy mindjárt vége lesz a világnak s a mindenség bordái összeroppannak.
Nem esett semmi baj. Az ítélet napja nem érkezett el azért. Tisza fején egyetlen hajszál sem görbült meg a Somssich Pál ellenzékeskedése miatt.
A keleti kérdés sem lett világosabb előre megrendelt interpellációja folytán.
De ő ezalatt annyira belejukkolta magát az ellenzékeskedésbe, hogy ma úgy kelt ki a mamelukság ködéből, mint egy megifjodott hős.
Igazi tigrissé vált mondta Tisza szomorúan , épp olyanná, mint én voltam.
