II. A mai ülés
II. A mai ülés
Karcolatomnak fentebbi részét egy képviselő írta, mert én már belefáradtam az efféle elmélkedésekbe… most én mindössze a mai ülésről teszek még hozzá néhány sort.
A folyosókon nem lehetett egyebet hallani, mint »Kubicza itt van! Kubicza megjött!« A trencséni követek peckesen és bizonyos ünnepélyességgel lépegettek.
– Micsoda – hánykolódott Beöthy Algernon –, nem kell azért a trencsénieket kinevetni. Még Tisza Kálmán is renonsz-ot csinál a tarokkban, ha a Bihar megyei alispánt látja belépni a klubajtón. Pedig az csak alispán.
Jókai Mór átmegy a jobboldali folyosóra, hogy ott, hol kevesebben hallják, egy kis örömet csináljon magának, eljátszván fiatalkori tigriskedését, ha vajon tudná-e még.
Szeretetreméltó haraggal pattog a választási visszaélésekről szóló javaslat ellen.
– Az ördög vigye el. Bárcsak megbuktatná az ellenzék!
(Ez a mondása legott eszembe juttatta Apafi Mihály uramat, aki lázadó főúr helyett egy különben is halálraítélt rabot engedett felkoncolni a felingerült törököknek.)
Mert rettenetes az – fűzi odább az ellenzéki szócsokrot Jókai –, hogy az ember inni se adhasson a szegény szomjas választónak. Mikor az urak eljönnek deputációba a jelölthöz, fényes, pezsgős ebédet kapnak az »Angol királynő«-ben, és ezt kiírják az újságokba is. Ott van példának okáért Fabiny. Az nem vétség, pedig ott is esznek-isznak. De mikor a szegény bobrói tót egy kupica gugyit lenyel, az egyszeribe bűnné váljék. No, már ilyen javaslatra én nem adom a szavazatomat, inkább kilépek a pártból.
Természetesen senki se döbben meg a Jókai lázadásától, hanem apródonkint bepárolog a folyosók összes tartalma a tanácsterembe, hol immár körülbelül a legutolsó érdekes javaslatot tárgyalja az elöregedett Ház, a házszabályok módosításáról szóló jelentést.
Az általános vita gyorsan ért véget, mert a javaslatot az ellenzék is bizonyos méltánylással fogadta, mint haladást. A részletekben alig volt jelentékenyebb kifogás, csak a bősz Achileus Herman Ottó kalandozott el szokása szerint, bírálva a kormányt és pártját, s alkalmat nyújtott a miniszterelnöknek egy fényes és szellemes rögtönzésre, melyet zajosan éljenzett meg a Ház.
A paragrafusok egész a 35-ikig gyorsan peregtek. A harmincötödiknél azonban megakadt, kinyilatkoztatván a habarékpárt, hogy »non sum paratus«.
Ugyanis ennél a paragrafusnál egy módosítványt akarnának benyújtani, de még nincs kigondolva.
Bizony nem lesz rossz, aludjanak előbb egyet!
