Pozsony vármegyében a Csalló-közben fekvő Nyék helységből eredett. Ugyan is III. István király 1165-ben kelt oklevelében (melyet némelyek hibásan sz. István királynak tulajdonítottak) a következő négy családnak nevezetesen: a Nagy, Végh, Méhes és Kósa másképen Zeke családnak törzseit nemesité meg. A törzseknek, kiket III. István király a Pozsony vári szolgálattól fölmentve, azon várnak főbbjei (proceres = jobbágyok) közé emelt, következők: Omboul, Colon, Euzen, Petu, Wokud, Juna, Kesnol, Mata, Ceka, Murolar, Scar, Munka, Petu, Juna, Fonsul Nichuu, Aricholy. Ezen kiváltság-levelet 1284-ben László király Márton, Bala, Jakab, Marczel, Elek, Simon, Pál, Varov és Petus nyéki emberek, Pozsony vári jobbágyok és atyafiai részére megerősítette, az általok birt javakkal együtt.
Megerősítette e kiváltságos levelet 1298-ban III. András király is, azon tévedéssel már, mintha azt sz. István király adta volna. E megerősítés Jakónak fia rőt Péter, Mártonnak fia Márk, Vurlnak fia Marczell mindnyájan Nyékről valók részére adatott. Ismét átirá s megerősíté azt 1349-ben I. Lajos király is.
1609-ik évi aug. 14-én II. Mátyás király is átirá, és megerősíté a följebbi királyi kiváltságos leveleket; és ez időben már a négy külön család neve alatt, a mint is akkor közűlök a következők neveztettek meg: vitézlő és nemes Méhes Balás, Pozsony vármegye hites ülnöke, fia Istvánnal együtt, Kossa Gáspár és testvére Kossa György, nemkülönben másik Kossa máskép Zeke György; ismét Nagy Albert és György és ismét Végh Balás, Jakab, Gergely és Péter, mindnyájan Csallóközben fekvő nyéki osztályos atyafiak.
Végre 1715-ben a pozsonyi káptalan is átírá eme régiséget, Méhes Balásnak, Kósa máskép Zeke Gáspárnak, Vígh máskép Frölich Ferencznek és Nagy Mátyásnak részökre.
1805-ben ez eredeti III. István királytól nyert nemes levelet Csalló-közben Nyéken ns Nagy Ferencz mint közös nemzetségi leveles conservator őrizte, melynél fogva e négy család bir legrégiebb hiteles oklevelet hazánkban nemességéről.