Gellért Oszkár: A tükör mögött
Gellért Oszkár: A tükör mögött
Napok, egyformák, ezer meg ezer.
Mögötted megint egy.
S megint egy este. Vetkezel.
Mögötted megint egy.
S megint egy este. Vetkezel.
Fejed fölött óh hányszor vetetted át
Már így az inged!
S óh hányszor hallottad mormolni a szád:
Megint egy.
Már így az inged!
S óh hányszor hallottad mormolni a szád:
Megint egy.
(És bocsásd meg a mi vétkeinket.)
Napok, egyformák, ezer meg ezer.
Előtted megint egy.
Előtted megint egy.
Reggel, a tükörből, ha öltözöl,
Óh hányszor fogadott ez a közönyös tekintet
S ez a kar lemondón óh hányszor legyintett,
Hogy mindegy!
Hogy minden mindegy!
Óh hányszor fogadott ez a közönyös tekintet
S ez a kar lemondón óh hányszor legyintett,
Hogy mindegy!
Hogy minden mindegy!
(És ne vigy a kísértésbe minket.)
Ha egyszer ököllel belevágnál a tükörbe
S csuklódon a véred halálig ömölve
Befestené pirosra az inged?
S csuklódon a véred halálig ömölve
Befestené pirosra az inged?
Mindegy?
Nem mindegy! Nem mindegy!
Nem mindegy! Nem mindegy!
Mert éget még sirodon túl is az a vér
S a Tükör mögött tárul a sirontúli Tér
S világol az Örök Tekintet.
S a Tükör mögött tárul a sirontúli Tér
S világol az Örök Tekintet.
