SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ)
SZÁJER JÓZSEF, DR. (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök, hogy szót kaptam, mielőtt Torgyán József képviselőtársam felállna és a szokásos szavakkal arra kérné az Elnök Urat, hogy az érvek, az Orbán Viktor által is emlegetett érvek fogytával már semmi újat nem tudunk mondani, és ezért zárjuk be a vitát. (Derültség.)
Két megoldatlan kérdés miatt kértem szót az alkotmánymódosítás mostani részletes vitájában, És nem is venném igénybe a törvényalkotás most még egy aláírás-gyűjtési kampánnyal is versenyt futtatott ténykedésének oly drága idejét, ha nem háborgatná lelkiismeretemet mind a két téma. Az első a már többször is emlegetett földkérdés, a másik pedig a Habeas Corpus, az őrizetbe vétellel kapcsolatos jogok.
Torgyán József képviselőtársam által emlegetett javaslatomat, hogy a földtörvény elfogadásához kétharmados többségre legyen szükség, a bizottság elvetette, nem támogatta. Hozzá kell tennem, hogy azt a részét, amelyet Torgyán József megidézett, vagyis hogy a Magyar Köztársaság támogatja a tulajdonhoz való jogot, éppen a bizottságban az ő érvei hatására vontam vissza. Ő ugyanis úgy érvelt, hogy azt mondotta, hogy ebben az esetben a balalajkához való tulajdonjogot is külön meg kellene említenie az Alkotmánynak. Úgyhogy akkor még másfajta érvelési stratégiát alkalmazott, akkor még nem félrevezetésnek tekintette ezt a mondatomat. Én mindenesetre visszavontam, és valóban annak tartalmi részére koncentráltam, vagyis hogy kétharmados törvénnyel lehessen elfogadni magát a földtörvényt. Nem hatott meg igazán az az érv, ami az előbbiekben elhangzott, hogy azért ne fogadjuk el ezt a módosító javaslatot, mert ezzel a kisgazdáknak a helyzetét megnehezítjük. Ennél jóval keményebb és más jellegű érveim is vannak.
Miről is van szó, amikor a földről beszélünk? És hogy idézzek a kérdésben klasszikusnak tekinthető személyt: "A nemzeti vagyonnak egy olyan részéről, amely az elképzelhető legnagyobb vagyon, maga az élet, a termőföld." (Taps középen. Derültség.) "…a termőföld tulajdonjoga, amely tulajdonképpen az országnak az életet és az anyagi létet adta. Igen tisztelt képviselőtársaim! Miért kell csodálkozni azon, hogyha egyszer a vagyonnak védelmet adunk, akkor a legnagyobb vagyonnak még nagyobb védelmet adunk?"
Torgyán József képviselőtársam szavait a május 31-ei ülésről csak azért idéztem ilyen hosszan, mert nekem nincs olyan megélt, mindennapos és hiteles kapcsolatom a termőfölddel, mint Torgyán Józsefnek. (Derültség és taps a bal oldalon.) És nézzék el nekem, hogy másnak az ékesszólásával dicsekszem!
Szándékom csupán annyi, hogy meggyőzzem Önöket arról, hogy ilyen sorsdöntő kérdésben, a földkérdés szabályozásában a megfelelő törvényi szintre hozzuk a szabályokat. Hiszen milyen törvények tartoznak még a kétharmados törvények közé? A jogalkotás, lelkiismereti szabadság, nemzetiségi törvény, sztrájktörvény, állampolgári törvény. Nem hiszem, hagy a föld sorsa - fontosságát tekintve -- ne lenne ezekkel egy sorban. Nem hiszem, hogy a föld jelenlegi kusza tulajdonviszonyainak hosszú távú, stabil, magántulajdonon alapuló rendezése érdekében ne hasonló szintű szabályozás lenne a megnyugtatóbb. Nem hiszem, hogy az ország jelentős politikai erőinek konszenzusos megegyezése nélkül nyugvópontra lehetne juttatni ezt az oly sok indulatot kiváltott kérdést.
A megegyezés esélyét éppen az biztosítja, ha nem kormányonként változó folytonos újraszabályozásban gondolkodunk, hanem valami másban. Én nem vagyok földműves, bár a nagyszüleim középparasztok voltak, amíg lehettek, és tudom, hogy a föld szent dolog. A föld nem kampánykérdés. Az elmúlt rossz emlékű évtizedek során túl gyakran vált mégis azzá, és most az a veszély fenyeget, hogy most ismét erre a szintre süllyed.
A föld kérdése körül kialakult szinte hisztérikus hangulat ebben a mostani helyzetben még fontosabbá teszi a konszenzusos megoldást és az általam javasolt módosítást. Jelenleg ugyanis egy átgondolatlan kampányjelszó és egy anakronisztikus ígéret nehezíti, hogy ezt a kérdést valóban azokra tekintettel lehessen megoldani, akik a föld megművelői.
A magyar választók 90 %-a olyan pártokra szavazott, amelyek ez utóbbiak érdekében és megkérdezésükkel kívánják alakítani a termőföld sorsát. Mindezt a modern, a mai tulajdonviszonyoknak megfelelő magántulajdonlás alapján. A pártok többsége ezt akarja.
Javaslatom elfogadása esetén nyugodt légkörben, higgadtan, a gazdasági, politikai, erkölcsi következményeket alaposan számba véve ülhetünk majd le egy, valóban az egész ország érdekeit érintő törvénykezéshez. A mostani légkör erre nem alkalmas. Egy gombnyomással azonban mégis azzá tehető. A szavazógomb lenyomásával. Ezzel a gombnyomással egy pillanat alatt megfordítható a kérdés eddigi perspektívája, múltba nézésből jövőbe tekintéssé változik.
És hogy egy újságírót idézzek a közelmúlt sajtójából: "A múltra való állandó hivatkozás és a természetellenes múltidézés helyett a Kormánynak minden erejével a jövő, a 90-es évek európai integrációja érdekében kell dolgoznia. A nosztalgiázást bízza a sramlizenekarokra."
Kedves képviselőtársaim! Felelősségünk, az ellenzéki és a kormánypártoké ebben a kérdésben csaknem azonos. Ne hagyjuk elszaladni a lehetőséget. Ne feledjük, 1990-et írunk!
A másik kérdés, amelyben szólni kívántam, szintén egy módosító indítványomat érinti, ez pedig a Habeas Corpus törvénnyel kapcsolatos. A múlt századi neves történész, politikus Lord McClay szerint a Habeas Corpus törvénye a legszigorúbb zabla, amit a törvényhozás valaha is a zsarnokságra kényszerített.
Háromszáz évvel az angliai példa után a most tárgyalt tervezet tesz ugyan egy halvány kísérletet ennek a polgári szabadságjogok szempontjából garanciális jelentőségű klasszikus jognak az alkotmányi szintű szabályozására. A javaslat 37. szakasza kimondja: a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani.
Az általam benyújtott módosítás a lehető legrövidebb időn belül kitételt kifogásolja, és ezt szeretné átváltoztatni az európai normának megfelelő 72 órára. Javaslatom nagyon egyszerű oka, hogy enélkül az egész szabálynak nincsen semmi értelme.
Az 1679-es angol Habeas Corpus törvénynek a lényege és politikai, személyi szabadságot biztosító jelentősége épp a meghatározott időtartam kimondásában áll. A Habeas Corpus indoka az volt, hogy idézem:
"Nagy késedelmek fordultak elő a börtöntisztviselőknél, akik különböző kibúvókkal kerülték meg, hogy a kiadott Habeas Corpus parancsoknak engedelmeskedjenek. S ennek következtében számos királyi alattvalót tartanak fogva, esetenként hosszú ideig is, ami az alattvalók megterhelését és zaklatását jelenti."
A híres törvény ennek a megakadályozására született. Ha csak azt írnánk bele az Alkotmányba, hogy a lehető legrövidebb időn belül kell a bíró elé állítani az őrizetbe vett személyt, akkor épp az angol jog Habeas Corpus törvény előtti állapotát szentesítenénk, amikor még lehetett arra hivatkozni, hogy a távolság, a közlekedés, és még ki tudja, mennyi ügyet lehet előcitálni, nem teszi lehetővé, hogy ne sértsék meg a szabadsághoz való elemi emberi jogot. Hiszen a lehető legrövidebb idő a körülmények szorításában, a valóságban egészen hosszú idő is lehet.
Módosító javaslatom a 72 órás korlátra, a jogi bizottság elvetette.
Érdemes megemlíteni a szavazati arányokat. Nyolcan mellette heten ellene, hárman tartózkodtak.
Így aztán csak azért került elvetésre, mert a szükséges szótöbbség nem volt meg. Az ellene elhangzó érvek nagyon hasonlóak voltak, ama húzódozó angol börtöntisztviselőkéhez vagyis hogy nincsenek meg a feltételek a bíróságokon, ügyeletet kellene tartani az ügyészeknek, alkotmányellenessé tennénk a büntetőeljárásról szóló törvényt, mivel az öt napot állapít meg maximális időtartamként.
Angliában háromszáz esztendővel ezelőtt a mainál sokkal nehézkesebb közlekedési és hírközlési viszonyok közepette garantálni lehetett egy ennél rövidebb időtartamot is. Nem értem, hogy egy Európa felé kacsingató Magyarország a XXI. század küszöbén miért ne tudná ezt rövid időn belül, egy ilyen alapvető szabadságjog tekintetében megtenni.
Ha a 72 óra alkotmányos garantál állása nem vihető, akkor pedig ne szemérmeskedjünk a lehető legrövidebb időn belül szófordulatokkal. Tárjuk a világ elé, hogy Magyarország öt napban rögzíti a felső határt. Ha pedig kivihető, akkor egyáltalán nem baj, hogy egy ilyen alkotmányos ösztönzést adunk a Kormánynak. Kitérő ürügy, hogy egy jövőben elfogadandó új Alkotmány majd e tekintetben is megoldást hozhat, ezért most elég a bizonytalan szóhasználat, s majd akkor biztosítjuk ezt a jogot.
Akkor miért érintették a mostani módosításban ezt a kérdést? Dísznek?
Arról pedig, hogy az új Alkotmány elfogadására sor kerül-e, nem tudok, mert ellentétben néhány más képviselőtársam, Lukács Tamás felszólalásával vagy Mécs Imre optimizmusával a megújhodás programtéziseiből még nem sikerült kisilabizálnom, még a hátul lévő törvénykezési programból sem, a törvénykezési feladatok közül azt, hogy Magyarországon lesz új alkotmány. A most elfogadandó alkotmányszöveggel tehát mindenképpen hosszabb ideig együtt fogunk élni, hogyha még a tervek sem szólnak róla.
Mivel a Habeas Corpus szabály mit sem ér a határozott időtartam nélkül, így az alkotmánymódosítás tervezet által javasolt megoldás a lehető legrövidebb időn belül gumizáradékkal olyan, mintha a sajtószabadságot úgy akarnánk biztosítani, hogy kimondjuk az Alkotmányban, hogy a lehető legkisebb cenzúra a megengedett.
Mielőtt az utóbbi megoldásnak hívei akadnának, hangsúlyozom, hogy csak példáról van szó. Ismét egy lordot idézek, Byron gondolatával zárom felszólalásomat, aki ezt mondta:
"I like the Habeas Corpus, when we got it."
Szeretem a Habeas Corpus-t, már amikor részünk van benne. Byronnal én is kérdezhetem, hogy nekünk lesz-e részünk belőle háromszáz év után. A válasz azon is múlik, hogy önök hogyan nyomják meg a gombot a szavazásnál.
A múltkori felszólalásomat az Országgyűlés tapssal fogadta. A tapsnak örülök, de nem az a célom, hogy a retorika babérjait arassam le, hanem egy jobb, a polgárok jogait következetesebben biztosító alaptörvény a célom. Ehhez kérem a szavazatukat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
