DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt bármit mondanék, egy bejelentéssel kell kezdenem. Több hónapos biztató tárgyalások után a tegnapi napon az egyik lehetséges nagybefektetőnk, amelyik sok tíz milliárd forintnyi befektetéssel, sok száz munkahellyel jelentkezett, és jó esélyünk volt arra, hogy mi nyerjük meg, egy másik kelet-közép-európai országgal kezdeményezett befektetési tárgyalásokat, jelentősen elbizonytalanodva azoktól az eseményektől, amelyeket, tisztelt ellenzéki képviselőtársak, önök generáltak a budapesti utcákon. (Moraj az ellenzéki pártok padsoraiból.)
Mélységesen sajnálom, hogy ez történt, mert egészen addig, amíg valaki saját maga a társasházi lakásában, mondjuk, felszedi a parkettát és felgyújtja, addig az a magánügye, amikor ezt a társasházi lakás lépcsőházában teszi, mindannyiunk közös értékeit veszélyeztetve, az már a közösség ellen elkövetett bűn.
Arról szeretnék beszélni, miért gondolom úgy, hogy igennel kell szavaznom liberális képviselőtársaimmal együtt, amikor szavazásra kerül sor. Nem az a kérdés ennél a szavazásnál, hogy mit gondolunk Gyurcsány Ferencről, hogy Gyurcsány Ferencet szerethető politikusnak tartjuk-e vagy sem. Az sem kérdés, hogy az elmúlt négy év kormányzását hogyan ítéljük meg. Az sem kérdés, hogy ki képviselte jobban az igazságosságot, a gazdaság érdekeit, hiszen ezt a választók áprilisban eldöntötték. A választók áprilisban úgy döntöttek, hogy a kormány jobb volt kormánynak, mint amennyire jó volt az ellenzék ellenzéknek.
A szavazás szerintünk két dologról szól. Az egyik, hogy Gyurcsány Ferenc a jövőben alkalmas-e a miniszterelnöki szerepre vagy sem. Amikor ezt az SZDSZ politikusai megítélik, akkor nem egyfajta idealizált képből indulnak ki, és ehhez hasonlítják a jelenlegi miniszterelnököt, hanem hogy ez a miniszterelnök képes lesz-e végrehajtani a kormánya élén azokat a változásokat, amelyeket végre kell hajtani.
(14.00)
A másik dolog a reformmal és a stabilizációs programmal függ össze. Az SZDSZ reformelkötelezett párt. Az SZDSZ azért van a koalícióban, hogy segítsen a reformot és az egyensúly politikáját végrehajtani a miniszterelnöknek és a nagyobb koalíciós partnernek. Úgy látjuk, hogy a megszorítások, bár soha nem lehetnek népszerűek, mégis szükségesek. Az SZDSZ úgy gondolja, hogy a megszorítás, a stabilizáció, a reformok politikája nem mellékhatása, hanem célja ezeknek az éveknek.
Bizalmat szavazunk tehát a miniszterelnöknek, mert a reformok lényegét tekintve egyetértünk. Mindketten tudjuk, hogy a modern politika legfontosabb kérdése az, hogy meddig terjedjen az állam gondoskodása, és hol kezdődjék az egyén felelőssége. Gyakorlatilag minden fontos ügy hátterében ez a kérdés áll. Vehetjük az időskori ellátást, az egészségügyet, az oktatást, lakóhelyünk tisztaságát, a kreatív gazdaság kérdéseit, a művészeti élet sikerét, mindegyik kérdésben azt kérdezzük, meddig terjed az állam felelőssége, és hol kezdődik az egyéné. Ez a kérdés dominálja az Egyesült Államok Európa-politikáját, és úgy tűnik, hogy ez a kérdés tesz annyi embert izgatottá és ingerültté Magyarországon is. Sokan frusztráltak, vannak, akik az utcára mennek, mert nehéz szabadulni az állami gondoskodás hamis illúziójától. Ezért szoktak tiltakozni egyébként Európa nagyon sok országában, most például a békés Dániában, ahol balatonőszödi beszéd nélkül is 75 ezer ember vonult utcára, mert a dán kormány kevesebb pénzt akart költeni bölcsődékre, iskolákra.
A miniszterelnök mindaddig élvezi a bizalmunkat, ameddig folytatódik a reform, ameddig demokrata, ameddig képes úgy levezényelni a reformokat, hogy a demokrácia procedurális szabályai semmilyen formában sem sérülnek. Maradtak még hazugságok, miniszterelnök úr. Ilyen évtizedes hazugság például a párt- és kampányfinanszírozás kérdése is. Kérem, közös erővel számoljuk fel ezeket a hamisságokat is.
Amikor én liberális miniszterként, gazdasági miniszterként, arccal és névvel is arra szavazok, hogy Gyurcsány Ferenc maradjon a miniszterelnök, akkor azt abban a meggyőződésemben teszem, hogy az általam ismert gazdasági vezetők, külföldi befektetők, pénzpiaci elemzők, külföldi nagyvállalatok többsége is a stabilitás pártján áll. Magyarország nemzetközi tekintélye forog kockán, és már most kimutatható károkat szenvedett. Ezt a kárt közösen okozták azok, akik a TV székházát megostromolták, autókat gyújtottak fel, utcakövet dobáltak, és azok is, akik egészen más eszközökkel igyekeztek destabilizálni az országot. Az utcai zavargásoknál is nagyobb veszély, hogyha az ellenzék azt sugallja, hogy lehet olyan forgatókönyv, amely letéríti az országot a stabilizáció és a reformok útjáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzék destabilizációs politikájának különféle megnyilvánulási formái, következményei már most számszerűsíthetők. Számszerűsíthetők például a turizmusban, ahol csak a szállodaiparban eddig több mint 280 millió forint kárt szenvedett az ország azáltal, hogy mintegy kétezer vendégéjszakát mondtak le Magyarországon, elmaradtak ezenkívül konferenciák, kongresszusok is, amelyeket eredetileg Magyarországra szerveztek volna. Ezenkívül ez a viselkedés, a destabilizációs politika veszélyezteti a tőkebefektetéseket is; azt is, amivel kezdtem, és azt a több mint száz egyéb projektet, amelyek a kapuink előtt vannak. 1600 milliárd forintnyi befektetés, sok tízezer munkahely sorsa a kérdés. Ezek a befektetők arról akarnak dönteni a következő hetekben, hónapokban, hogy Magyarországot választják, vagy esetleg Kelet-Közép-Európa más országát; azt a Magyarországot választják-e, amelynek eddig az volt a határozott versenyelőnye, hogy itt politikai stabilitás és nyugalom van.
Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Ezt a nyugalmat, ezt a versenyelőnyt veszélyeztetik önök akkor, amikor utcai politizálást folytatnak a parlament helyett. A befektetők magatartása nagyon is racionális. A pénzügyi befektetők akkor tartják bent Magyarországon a pénzüket, ha emelkedő kamatokkal ellensúlyozzuk azt a többletkockázatot, amelyet a politikai bizonytalanságnak köszönhetünk. Ez a kamatfelár pedig, tisztelt képviselőtársaim, sok tíz milliárd forintjába kerülhet a magyar költségvetésnek. A reálgazdaság befektetői azok, akik tőkét hoznának Magyarországra, munkahelyet teremtenek, ők pedig vagy kivárnak, elhalasztják a döntésüket, rosszabb esetben más országokkal kezdenek tárgyalásokat, vagy, ha már itt vannak Magyarországon, akkor nem döntenek úgy, hogy Magyarországon fektetik újra be azokat a jövedelmeket, amelyeket Magyarországon megtermeltek.
Mindez elsősorban az önök által nagyon tudatosan képviselt destabilizációs magatartásnak köszönhető. Egy olyan helyzet felé sodródunk, amikor egyre több ember már a személyes, családi és anyagi létbiztonságát, a közeljövőjét is kezdi félteni. Számos ismerősömtől, számos kollégámtól hallottam olyat az utóbbi napokban, hogy várjuk meg a pénteket, és csak utána döntsünk egy utazásról, egy nagyobb vásárlásról, vagy utána kezdjünk bele egy komolyabb munkába. Már nem a holnapután nehézségeiről, nem a gázárról, a tandíjról, nem az oktatás, az egészségügy átalakításáról, ennek nehézségéről folyik a vita, hanem az emberek egy ilyen instabil - tudatosan instabillá tett - helyzetben a holnaptól félnek. Vissza kell adni nekik a nyugalmat.
Végül szeretnék kitérni egy politológusi értelmezésre, amely arról szól, hogy a Fidesz nagy hibát követett el, amikor ultimátumot intézett a kormánypártokhoz, hogy váltsák le Gyurcsány Ferencet. Többen azt mondják, hogy ez Orbán Viktor egyik legnagyobb hibája volt, hiszen ez nagymértékben összetartja a kormánypártokat. Én nem hiszek ebben. Határozottan úgy gondolom, hogy ez egy tudatos stratégia része. Hiszen önöknek az a jó, hogyha ennek a kormánynak a vezényletével folyik tovább a kormányzás, időt adva önöknek, hogy destabilizáljanak, hogy mindent megpróbáljanak összerombolni - főleg a külföldi hitelünket -, hogy tényleg bekövetkezzen, beteljesüljön az a jóslat, amit önök vetítenek elő, hogy aztán Orbán Viktor lehessen az a személy, aki látszólag ettől megmenti ezt az országot. Nagyon veszélyes játék! A magyar gazdaság fizetheti hosszan ennek a politikának a milliárdos kárait. Mi már látjuk, hogy amikor Orbán Viktor puskaporszagot érzett, akkor a saját lőporos hordóinak szagát érezte.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy többször bukott, egykori miniszterelnök úgy akarja átírni a parlamentarizmust, mintha egy futballmeccsen azzal fenyegetné az ellenfelet, hogy ha nem vonul le a pályáról, akkor behívja saját szurkolóit a gyepre, akik majd lekergetik az ellenfelet. A Fidesz képviselőcsoportjában el kellene dönteni, hogy a Fidesz parlamenti vagy parlamenten kívüli pártként kíván politizálni.
Tisztelt Ellenzék! Fel szeretném hívni a figyelmüket, hogy egy meccs 90 percig, egy parlamenti ciklus pedig négy évig tart. Kérem önöket, állítsák át az óráikat, még körülbelül 1290 nap van hátra a következő parlamenti választásokig.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
