DR. NAVRACSICS TIBOR
DR. NAVRACSICS TIBOR
DR. NAVRACSICS TIBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hatvan perc telt el eddig ebből a vitából, a miniszterelnök úr negyven perce és a frakcióvezető asszony húsz perce, és nagyon sajnálom, hogy ennek a hatvan percnek a jelentős részét a parlamentben helyet foglaló ellenzéki pártok - és személy szerint Orbán Viktor - szidalmazásával és gyalázásával töltötték. (Felzúdulás a kormánypárti oldalon. - Az elnök csenget.) Sajnálom.
Azt is sajnálom, hogy nem látják be, ez méltánytalan eljárás ma, amikor bizalmi szavazásról folyik a vita. De mondhatjuk azt, hogy ha nincs teljesítmény, akkor marad a retorika, ha nem lehet az előnyöket kidomborítani, akkor legalább a másik fél hátrányait próbáljuk megalkotni, és próbáljunk valami olyan ellenségképet gyártani, amivel majd azt lehet mondani az embereknek, hogy féljél, mert jön a krampusz, és el fog vinni téged, virgácsot is kapsz, nem csak cukrot, nem csak szaloncukrot.
Amit itt láthatunk, és amit az elmúlt napokban láthattunk - ha jól értesültem -, az Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr kitörési kísérlete a hazugságspirálból. Mi a magunk módján próbálunk hozzájárulni, próbáljuk segíteni a hazugságspirálból való kitörést, ezért, ha megengedik, egy-két ponton korrigálnám vagy árnyalnám a mai beszédben elhangzottakat, vagy mondhatjuk azt, hogy az igazság egy másik részletét is kibontanám.
“A kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna” - ezt egy olyan ember mondta, aki szerintem kikérné magának, hogy lejobboldalizzák. Tamás Gáspár Miklós volt az az ember, akitől ez az idézet származik. (Taps az ellenzék padsoraiból.) Annyiban egyébként megfelel a valóságnak, hogy Tamás Gáspár Miklós azon baloldali emberek közé tartozik, akik szintén szükségesnek tartanák, hogy Gyurcsány Ferenc lemondjon a miniszterelnöki pozíciójáról.
Még néhány mozzanatot, ha megengedik. Most is azt mondjuk, miniszterelnök úr, hogy optimális esetben adó- és járulékcsökkentésre van szükség, mert ez többletbevételeket generál. A reformalap nem adónövelést jelent, miniszterelnök úr. Bár azt már megszoktuk, és talán önök ebben szocializálódtak, hiszen a magamfajta éltesebb emberek az egyetemen még tanulhatták a tudományos szocializmust, amelynek alapdefiníciója, öndefiníciója az volt, hogy az egyetlen érvényes világnézet, amely a világ minden jelenségére érvényes magyarázatot tud adni; és tudjuk, hogy önök szerint sokkal okosabb lenne, ha a Fidesz a saját programját az MSZP-vel íratná meg. De engedjék meg, hogy a saját fogalmainkat, a saját elképzeléseinket mégiscsak a saját világlátásunk szerint alakítsuk.
A reformalap egy olyan alap lenne, amely a reformokhoz szükséges költségeket tartalmazná, éppen azért, hogy ne tűnjön el abban a nagy kalapban az önök által megkövetelt anyagi hozzájárulás, anyagi áldozat, amelyet most szednek be az emberektől, és amiről sajnos nem tudjuk, hova tűnik. Nem tudjuk, hova tűnik, mert önök - és ismét klasszikust idézek - négy évig nem csináltak semmit, és az elmúlt másfél-két évben hazudtak.
Hasonlóképpen - bár ezt már ön korrigálta -, a választási kampányban mi valóban azt mondtuk, hogy több pénz kell az egészségügynek, nem pusztán egészségügyi reform.
(12.40)
Így utólag azt kell mondani, hogy igazunk volt, mert valóban pénz kellene az egészségügynek. Sajnos az egészségügyi miniszter úr most nincs itt, hogy alátámaszthassa ennek az állításnak az igazságtartalmát, de a helyzet az, hogy ha kinézünk, körülnézünk, azt láthatjuk, hogy az egészségügy szinte minden szakmai csoportja most éppen tüntet, tüntetni készül, tiltakozik, petíciót ad be, és az az egyetlen kérésük, hogy ha lehet, akkor tegyék ismét működőképessé az egészségügyet, ne vonjanak el onnan több forrást. És bár derék dolog, hogy önök folyamatosan megvédik a nyugdíjasokat a 13. havi nyugdíj elvételétől, de azért azt tudni kell, hogy önök ezekkel az elvonásokkal elveszik a 13. havi nyugdíjat. Elvesznek - szociológusok számításai szerint - éves szinten 50-60 ezer forintot a háztartásoktól, ez körülbelül a 13. havi nyugdíj összegének megfelelő.
Vagyis a reformalap éppen azt a célt szolgálná, kedves miniszterelnök úr, hogy ha már önök elvesznek pénzt, akkor legalább követhető legyen annak a pénznek az útja. Ugyanis a reform nem azt jelenti, hogy ma bevezetik a reformot, amit még be sem vezettek, sőt azt sem tudjuk igazából, hogy önök milyen reformot akarnak bevezetni, és holnap ez már megtakarítást eredményez. Ön pontosan tudja, hogy a reform az első időszakban többletráfordítást követel meg, ebből adódóan jó lenne, ha már egyszer valóban elszánják magukat a reformra, és nem csak beszélnek róla, nem csak a retorika szintjén űzik a reformok kormánya jelkép csiszolását, akkor jobb lenne, ha ez követhető módon történne, a forrásokat követhető úton fordíthatnák az átalakításra.
De ha megengedik, a hazugságspirálból való kitörés segítése után igazán két dologról szeretnék ma beszélni. Ma reggel Kuncze Gábor frakcióvezető úr az egyik televíziós adásban azt mondta, hogy a polgári demokrácia - remélem, jól idézem, a polgári demokrácia - arról szól, hogy a választópolgárok négyévente elmennek szavazni, ezért kell okosan megfontolni, hogy kire szavaznak. (Kuncze Gáborhoz:) Jól idéztem, frakcióvezető úr? (Kuncze Gábor: Nagyjából.) Nagyjából, köszönöm szépen, megtisztelő az elismerése. Mi nem egészen ezt mondjuk. Mi azt mondjuk, hogy talán két választás között is kifejthetik a választópolgárok a nézeteiket. Úgy tudom, hogy 1990-ben, a taxisblokád idején a Szabad Demokraták Szövetsége még más demokráciafelfogást vallott, de most ezen szerintem lendüljünk túl. (Kuncze Gábor: A Fidesz is!) A Fidesszel együtt. De mi azóta is azt valljuk, ha jól tudom, a Szabad Demokraták Szövetsége most nem, de szerintem most a definíciós kérdéseken lendüljünk túl, ne ragadjunk ebbe bele. (Nagy zaj.)
Ugyanis itt érdemes azt megnézni, hogy ha valóban a polgári demokrácia egyik alapvető mozzanata az, hogy négyévente szavazni kell, és akkor jól meg kell gondolni, hogy hová szavazunk, hogyan szavazunk, akkor azt hiszem, jól meg kell azt is gondolni, hogy a választópolgárok számára minden információ rendelkezésre áll-e ahhoz, hogy jó döntést hozzanak. Ennek fényében, azt hiszem, érdemes végiggondolni, hogy idén tavasszal a választópolgárok számára minden információ rendelkezésre állt-e ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzanak. Az a helyzet, miniszterelnök úr, hogy az önök jóvoltából nem állt rendelkezésére a választópolgároknak minden információ ahhoz, hogy jó döntést hozzanak. Egyrészt azért nem, mert az azt megelőző időszak gyakorlata is olyan volt már, lehet, hogy tendenciózusnak tűnik a feltételezés, de több olyan független intézmény ellen következett be támadás, amely joggal megalapozhatja azt a gyanúnkat, hogy talán a 2006 elején nyilvánosságra került adatok nem mindenben feleltek meg a valóságnak.
Hogy csak egy-két példát mondjak, az APEH-nél volt egy adatmásolási botrány. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének vezetőjét, Szász Károlyt úgy mozdították el, hogy ehhez törvényt módosítottak. A KSH vezetőségét úgy mozdították el, hogy utána a munkaügyi bíróság visszahelyezte őket, illetve igazat adott nekik a jogvitában, és ezt követően az európai statisztikai hivatal felhívta arra a figyelmet, hogy a KSH adatszolgáltatása legalábbis bizonytalan hitelességű, ami, azt mondhatjuk, elég régen fordult utoljára elő a KSH-val. De azt is mondhatjuk, hogy a jelen lévő pénzügyminiszter úr a 2006-os év első negyedévi államháztartási adatait nem engedte nyilvánosságra hozni annak jegyében, hogy ez esetleg zavart okozna a választási kampányban, a belpolitikai hangulatot kedvezőtlen irányba befolyásolja, ahogyan ő mondta.
De mehetünk tovább is, mert valóban igaza van, ez még a május 26-ai beszéd előtt történt. Ön kiutazott Luxemburgba a konvergenciaprogrammal. Jean-Claude Junckerrel tárgyalt úgy, hogy nem volt lefordítva idegen nyelvre a konvergenciaprogram, ezt követően azt nyilatkozták, hogy Jean-Claude Juncker abszolút támogatja a konvergenciaprogramot, teljesen egyetért a célkitűzéseivel, és jónak tartja. Jean-Claude Juncker nem olvashatta a konvergenciaprogramot, az ön szóbeli beszámolójából értesülhetett erről, de hát azért ez mégsem az, mint ha olvashatta volna. De mondhatjuk az ön nemzetközi kalandjait is: a II. János Pál pápánál tett látogatást követő kínos diplomáciai incidenst, a George Bush itteni látogatását követő kínos diplomáciai incidenst, az Angela Merkelnél tett látogatását követő kínos diplomáciai incidenst, ami azt mutatja, hogy itt nem csak arról van szó, hogy ön időnként meglehetősen nagyvonalúan bánik a tényekkel, adott esetben a tények elhallgatásával, hanem azt is jelenti, hogy a nemzetközi hitelünket is bizony alapvetően meg tudja ingatni.
A kérdés persze az, amit önök is feltesznek, hogy önök azt mondják, hogy tök mindegy, hogy hazudtak, mert mi tavasszal is azt mondtuk, hogy válsághelyzetben van az ország, vagy közel van egy válsághelyzethez az ország. Tehát ha egy választópolgár nagyon akarta volna tudni, akkor a mi adatainkból tudta volna. Nade ez nem menti az önök felelősségét, ne haragudjon! Önök ugyanis nem azokat az embereket vágták át, akik ránk szavaztak; mert azok tudták az igazságot, mert ránk szavaztak. (Derültség.) Önök a saját szavazóikat vágták át. Önök a saját szavazóikat vágták át, kedves miniszterelnök úr, azokat a baloldali szavazókat, akik szívesebben hittek volna önöknek, miszerint jó helyzetben van a költségvetés, nem kell azzal semmit sem csinálni, lendületben van az ország, dübörög a gazdaság, minket irigyel Németország, Franciaország és még nem tudom, hány ország. Vagyis önök szerint minden rendben volt, mi voltunk azok, akik hisztériát keltettünk, mi voltunk azok, akik depressziókampányt folytattunk, hogy aztán május 26-án szűk körben kiderüljön, hogy nekünk volt igazunk.
Ha megengedi, a demokratikus felhatalmazás tartalmi részének második elemét itt hangsúlyoznám ki. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy ön önszántából elindult kitörni a hazugságspirálból, hanem arról van szó, hogy május 26-án a frakcióülésen elmondott beszéd szeptember 17-én kikerült. Ön nem akarta, hogy kikerüljön, vagy legalábbis ön azt állítja, hogy nem akarta, hogy kikerüljön. Tehát nem ön határozta el azt, hogy ki fog törni a hazugságspirálból, hanem valaki önt kilökte, vagy megpróbálja kilökni a hazugságspirálból, miniszterelnök úr. Ön nem akart szembenézni saját magával, és jöhet ilyen képzavarokkal, hogy a cselekvés önmaga volt a szembenézés.
Nem akart szembenézni a hazugsággal, nem akart szembenézni magával. Szeptember 17-e után nem volt más választása. Illetve dehogyisnem! Mert azt választotta, hogy 16 évre kenje az egész felelősséget, időben terítse szét a felelősséget. Akkor a köztársasági elnök úr azt mondta, hogy ez nem helyes, kérjen bocsánatot. Ön nem kért bocsánatot, akkor térben próbálta kiteríteni a felelősséget, azt mondta, hogy mindenki ezt csinálja. Csakhogy ez sem állja meg a helyét, miniszterelnök úr. Önnek személyesen kell viselni a felelősséget, éppen azért, mert ez egy demokratikus politikai berendezkedés. Én tudom, hogy az önök számára a politikai felelősség sok szempontból egzotikus kategória (Derültség és taps a Fidesz és a KDNP soraiban.), és nem ismerik annak minden részletét, de ha megengedi, akkor itt most át is térnék ennek a megvilágítására vagy az igazság eme részletének kibontására.
Miniszterelnök Úr! Én akár még azt is elhiszem, hogy ön jó szándékból hazudott korábban. Ön azért hazudott esetleg, hogy a választópolgárai számára kellemesebb perceket szerezzen. De hazudott, lássa be, hogy hazudott! Hazugsággal tartotta meg a hatalmát. Hazugsággal szervezte meg, és hazugságra alapozta azt a választási kampányt, amely kétségtelenül sikert hozott önöknek. Ezt követően le lehetne vonni a politikai felelősséget. A politikai felelősség nem a jogi felelősség, miniszterelnök úr. A politikai felelősség nem a felróhatóság kérdése. A politikai felelősség a lelkiismeret kérdése, miniszterelnök úr. És ön hazudott. (Nagy taps az ellenzéki padsorokban.)
(12.50)
És ön hazudott; ön ezt május 26-án a barátainak elmondta - de másnak nem akarta elmondani. Kicsusszant az igazság, tudja? Kicsusszant az az igazság, hogy ön a barátainak azt mondta - akik ott voltak, azok tudják megmondani, hogy cinkos mosollyal, vagy pedig, ahogy ön állítja, szenvedélyes pátosszal -, hogy hazudtak az elmúlt másfél-két évben. Még ezek a legszalonképesebb részek, amiket lehet idézni ebből a beszédből; a többi részt nem idézném, ha megengedi.
De miután szeptember 17-én ez kikerült, ezt követően sem nézett szembe ön senkivel. Nem nézett szembe senkivel, főleg nem önmagával. Amikor a köztársasági elnök úr felszólította önt, hogy kérjen bocsánatot, amiért menekülésében mindenkit próbál besározni, akkor ezt nem tette. Amikor a köztársasági elnök október 1-jén, a választások estéjén azt mondta, hogy a miniszterelnök folyamatosan kitér az alapkérdés tisztázása elől, nem ismeri el, hogy megengedhetetlen eszközöket használt annak érdekében, hogy a hatalmat megtartsa, és azután fogjon hozzá az állami pénzügyek rendbetételéhez, akkor ön nem tett semmit, hanem menekült tovább. Amikor a köztársasági elnök azt írja, hogy a bizalmi kérdés felvetése helyes, azonban az indítvány továbbra is megkerüli az alapkérdést, akkor sem tett semmit. Ebben a beszédében sem tett semmit. Ön nem nézett szembe semmivel, legfőképpen önmagával nem nézett szembe. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
Miniszterelnök Úr! Én már akkor sejtettem, hogy baj van, amikor az augusztus 20-i ünnepségen, illetve az azt követő viharban meghalt öt ember (Moraj, közbeszólások a kormánypárti oldalon.), és azt kértük, hogy egy független vizsgálóbizottságot rendeljen ki, és ha lehet, akkor ne azt az embert bízza meg a vizsgálat lefolytatásával, aki a jogszabályból adódóan felelős azért, hogy a rendezvény szervezett formában, békés formában történjen meg. Ön erre nem volt hajlandó, mind a mai napig nem kaptuk meg a magyarázatot, mert nem hajlandó velünk szóba állni, hogy miért nem nevezett meg legalább egyetlen független szakértőt, aki kivizsgálta volna az egészet. Én már ekkor sejtettem, hogy valami probléma lehet a politikai felelősség fogalmának értelmezésével. Ugyanis - és hogy önök között is van olyan, aki érti, azt éppen Petrétei miniszter úr esete példázza - a jogi felelősség és a politikai felelősség különböző dolog. Petrétei miniszter úrnak volt bátorsága, volt lelkiismerete felajánlani a lemondását, amikor a Szabadság téri atrocitások történtek. Ő ezt megtette. Önöknél, az önök fejében ez meg sem fordult, miniszterelnök úr. Nem szegény miniszter urat akarom én most kényelmetlen helyzetbe hozni azzal, hogy szembeállítom önökkel (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ááá!), de értsék meg, hogy a politikai felelősség a lelkiismeret kérdése, nem a felróhatóság kérdése.
Ez önre is igaz. Önre is igaz, önnek is meg kell fontolnia, hogy azt a helyzetet, ami ma előállt, ami egyébként az ország túlnyomó többségének a véleménye szerint ön miatt állt elő, valahogyan kezelni kell, ezért ön politikai felelősséget visel. Beszélhet ön negyven percet, gyalázhatja Orbán Viktort személy szerint, de a helyzet azért mégiscsak az, hogy ön hazudott a választási kampányban, önök alapozták hazugságra a választási kampányukat. (Taps az ellenzéki oldalon.) Az ön szavait idézve önök nem csináltak semmit négy évig; nem öt évig, nem hat évig, nem tizenhat évig: négy évig nem csináltak semmit, és az utóbbi másfél-két évben folyamatosan hazudtak.
Miniszterelnök Úr! Azt szokták mondani, hogy klasszikusokat pontosan. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt a kormányprogram vitájában 2004 szeptemberében a következőt mondta: “A politikus, ha tehetséges, ha ügyes, meg tudja szerezni a hatalmat. A jó politikus pedig le is tud róla mondani. Az előbbi szakmai, az utóbbi emberi erény.”
Miniszterelnök Úr! Most, kérem, a vita végén gyakorolja ezt az emberi erényt, hogyha egy mód van rá.
Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, nagy taps az ellenzéki oldalon.)
