EPILOGUS.
ROZALINDA.
nem divat, hogy nő mondja el az epilogust; egyébiránt nem is esetlenebb, mint ha férfi mondja el a prologust. Ha igaz, hogy jó bornak nem kell czégér, akkor az is igaz, hogy a jó játék nem szorul epilogusra; de a jó borhoz jó czégért szoktak használni, és a jó darab annál jobb, ha epilogus támogatja. Már most mi lesz belőlem, hogy sem jó epilogus nem vagyok, sem semmit rátok nem foghatok a játék jóvoltának érdekében? Nem készültem koldusok módjára, azért a kolduláshoz nem értek: nincs mód, mit lelketekre beszélnem, és kezdem a nőkön. Lelketekre kötöm, ó asszonyok! a férfiak iránt táplált szerelmetek nevében, tessék e játékból annyi, a mennyi épen tetszik; és lelketekre kötöm, ó férfiak! az asszonyok iránt táplált szerelmetek nevében (és mosolytokon látom, hogy egyet sem gyülöltök közülök), hogy a játék köztetek és az asszonyok között tessék. Ha nő volnék, annyit csókolnék meg közületek, a hánynak oly szakála van, mely nekem tetszik; oly arczszine, mely kedvem szerinti; s oly lehelete, melyet meg nem vetnék, és bizonyosan tudom, ugyanannyian, a hánynak derék szakála, vagy jó arcza, vagy édes lehelete van, szives ajánlatomért, ha komolyra fognám, jó egészséget mondanának.
nem divat, hogy nő mondja el az epilogust; egyébiránt nem is esetlenebb, mint ha férfi mondja el a prologust. Ha igaz, hogy jó bornak nem kell czégér, akkor az is igaz, hogy a jó játék nem szorul epilogusra; de a jó borhoz jó czégért szoktak használni, és a jó darab annál jobb, ha epilogus támogatja. Már most mi lesz belőlem, hogy sem jó epilogus nem vagyok, sem semmit rátok nem foghatok a játék jóvoltának érdekében? Nem készültem koldusok módjára, azért a kolduláshoz nem értek: nincs mód, mit lelketekre beszélnem, és kezdem a nőkön. Lelketekre kötöm, ó asszonyok! a férfiak iránt táplált szerelmetek nevében, tessék e játékból annyi, a mennyi épen tetszik; és lelketekre kötöm, ó férfiak! az asszonyok iránt táplált szerelmetek nevében (és mosolytokon látom, hogy egyet sem gyülöltök közülök), hogy a játék köztetek és az asszonyok között tessék. Ha nő volnék, annyit csókolnék meg közületek, a hánynak oly szakála van, mely nekem tetszik; oly arczszine, mely kedvem szerinti; s oly lehelete, melyet meg nem vetnék, és bizonyosan tudom, ugyanannyian, a hánynak derék szakála, vagy jó arcza, vagy édes lehelete van, szives ajánlatomért, ha komolyra fognám, jó egészséget mondanának.
| (Elmennek.) |
