Nagyharsány Összefoglaló
Nagyharsány
Összefoglaló
Összefoglaló
Nagyharsány település a Siklós–Villányi-hegység kiemelkedő pontjának, a 442 méter magas Szársomlyónak a tövében alakult ki. Az őskortól lakott a határa. A római hódítás után a népvándorláskor népei is megtelepedtek a térségben. A honfoglaló magyarság jelenlétének is vannak itt halvány nyomai. A X. században biztos adatok utalnak a letelepülésre. A XIII. századtól oklevelek rögzítik birtoklástörténetét. Királyi birtok, várát a tatár támadás megismétlődésétől félve építették hozzácsatolva több tucat települést. Kialakult a harsányi váruradalom. A XII–XV. század folyamán a domínium urai és a vele érintkező nagybirtokosok közötti állandó harc jellemzi történetét. A XVI. század legelején Draskovich horvát bán uradalmához tartozott. 1505-ben, fejlődésének csúcsán mezővárosi rangot nyert. A török megszállás alatt a mezőváros nahijeközpont. A térség egyik jelentős települése, százharminc adófizető család lakja. Színmagyar falu, a tizenöt éves háborúban gyakorlatilag elpusztul, törökök, szigetvári hajdúk kifosztják. 1681-ben lakatlan település. 1687-ben a török elleni hadjáratok idején itt zajlott le a Harsány-hegy melletti döntő csata, amely Magyarország török alóli felszabadításához vezetett.
Átmeneti fejlődését a kamarai igazgatás idején 1688–1698 között regisztrálhatjuk. Ekkor került újra magánföldesúr kezére. Caprara grófnak adományozták a falut. Sorsának rendezését szakította meg a kuruc háborúk idején az úgynevezett „rácdúlás” néven ismert belháború, amelynek során teljesen elpusztították a szerb csapatok. A népet legyilkolták, a falut felégették. Örökség és vásárlás révén a Batthyány család kezébe került a XVIII. században okszerű gazdálkodással a siklósi uradalom legjelentősebb faluja lett.
A reformkorban a haladó gondolkodású Batthyány Kázmér a földesura. A szabadságharcban a jobbágyság aktívan részt vett.
Az első szabad választáson a falu Táncsics Mihály megválasztásában vállalt döntő szerepet. Az önkényuralom idején főleg kálvinista és magyar érzésű papjai figyelemre méltó ellenállást tanúsítottak. 1864-ben az általános tagosítás során megszilárdult a polgári tulajdon.
1867–1914 között a községben jelentős infrastrukturális fejlesztések valósultak meg. Ez 1905-ben elvezetett a nagyközségi rang megszerzéséig.
A háború és a szerb megszállás 1914–1918 között alaposan visszavetette a fejlődésben. A két világháború időszakában ismét jelentős gazdasági növekedés figyelhető meg, amelynek alapja a mezőgazdaság eredményeiből, jelentős kőbányászatából, majd 1936–1944 között a bauxitkitermelés adójából származott. A település kiemelkedő szőlészetével, borászatával országos, sőt európai hírre tett szert.
A falu az Árpád-kortól a XX. századig színmagyar lakosságú. Vallási fejlődésében a reformáció játszott meghatározó szerepet. A XVI. század közepétől a XIX. század hetvenes éveiig református népességű. Baranya megye egyik kálvinista központja volt. A XVI. században itt lezajlott hitviták a magyar reformáció történetében különös jelentőséggel bírnak. A katolikus vallású népesség az ipari fejlesztésekkel érkezik meg a településre, számuk a két háború között már meghaladta a reformátusokét.
Kulturális és művelődési viszonyait meghatározza, hogy Nagyharsány a vidék egyik kálvinista központja. Már a XVI. századtól alapvetően fejlett iskoláit ismerjük, a helyi egyházközség nagy műveltségű papjai a második világháború végéig szerepet játszottak a közművelődésben is. Döntő részük európai egyetemeken tanult.
A népi hagyományokat erősen őrző falusi közösség a második világháborút követően az indusztriális fejlődés és a mezőgazdaság „szocialista átalakítása” következtében erodálódott, szokásvilága alapvetően megváltozott.
