1. Képalkotó diagnosztikai eljárások
1. Képalkotó diagnosztikai eljárások
Az e csoportban felsorolt eljárások közös jellemzője, hogy a test belsejében lévő anatómiai struktúrákról, azok ép vagy kóros voltáról, az azokban lejátszódó folyamatokról adnak képet anélkül, hogy a testbe be kellene hatolni, ill. a testet sebészi úton ki kellene nyitni.
a) Röntgen vizsgáló módszerek
A röntgensugárzás igen nagy energiájú elektromágneses fotonokból áll; nagy energiájának és az azzal kapcsolatos fizikai sajátságainak köszönhetően az anyagon többé-kevésbé változatlanul áthatol, és az atomokkal csak kisebb valószínűséggel lép kölcsönhatásba. A kölcsönhatás lényege, hogy a sugárzás egyes fotonjainak energiáját az atomok átveszik. Ez az energia az atomokban elváltozásokat okoz, ennek következtében az élő szervezetben biológiai elváltozások jönnek létre. Ezek alapvetően káros hatások, amelyek ellen mind a vizsgált személyt, mind az egészségügyi személyzetet megfelelőképpen védeni kell. A sugárzás áthatolóképessége teszi lehetővé, hogy az emberi test belsejéből információkat szerezzenek. A fotonok és az atomok közti kölcsönhatás – a sugárzás gyengülése – nemcsak a fotonok sajátosságától, hanem az atomok rendszámától, tehát az elem kémiai minőségétől is függ. Így pl. a csontokban lévő mésznek lényegesen nagyobb a sugárgyengítése, mint a lágyrészekben lévő szénnek, oxigénnek és hidrogénnek. A testből kilépő sugárzás fénykibocsátó ernyő (ill. ilyet tartalmazó képerősítő) vagy fényérzékeny film segítségével válik láthatóvá.
Az üreges szervek – mint pl. a gyomor-bél csatorna – vizsgálásánál a beteggel olyan táplálékszerű pépet nyeletnek, amely nagy rendszámú elemet (bárium, jód) tartalmaz. Ezek az ún. kontrasztanyagok a gyomrot és a beleket öntvényszerűen kitöltik, s így azok üregét, falát, az ott található elváltozásokat negatív öntvénykép formájában kirajzolják.
Emellett vannak olyan kontrasztanyagok is, amelyeket a vérpályába juttatva a vese a vizelettel együtt, másokat a máj az epével együtt választ ki. Az ilyen kontrasztanyagok nemcsak a megfelelő szervek üregeit rajzolják ki, hanem a szervek sejtjeinek, szöveteinek működéséről is némi felvilágosítást adnak.
A kontrasztanyagos módszerek közt külön helyet foglalnak el az ún. értöltéses vagy érfestéses eljárások. A vizsgálatok egy részénél az erekbe vezetett vékony csövecskén (katéteren) keresztül juttatják a kontrasztanyagot nagyobb értörzsbe vagy akár közvetlenül a szívbe, más esetben a szervek ereinek elágazásába.
Másfél évtizedes múltra tekint vissza a komputertomográfia (CT), magyarított nevén: a számítógépes rétegvizsgálat. Az eljárás a röntgenológiai leképzés azon hátrányát küszöböli ki, hogy a röntgenképen a háromdimenziós testről az egymás mögött lévő rétegek egymásra vetülésével kétdimenziós kép alakul ki. A CT készülék egy izolált testrétegnek ugyancsak kétdimenziós képét állítja elő azáltal, hogy a leképezendő síknak oldalnézetéből keskeny röntgensugárnyalábbal számos irányú vetületét képezi. Ezekből számítógép rekonstruálja a tárgysík képét úgy, hogy azt a vizsgáló a vetítési irányokra merőleges irányból szemlélheti. A módszer lehetővé teszi, hogy a test lágyrészei közti igen kicsiny kontrasztkülönbségek láthatóvá váljanak. Így főként az agy területén – de a test egyéb területein is – soha azelőtt nem látott, finom részletekben gazdag képeket lehet nyerni.
b) Radioizotópos vizsgáló módszerek
A Radioaktív izotópok biológiai és egyéb rendszerekben való alkalmazását a magyar származású Hevesi György radioaktív nyomjelző (tracer) módszer alapozta meg. A gondolat lényege az, hogy egy kémiai elem radioaktív módosulata ugyanúgy viselkedik a szervezet anyagcsere- és egyéb folyamataiban, mint az inaktív módosulata. A radioaktív atomok – a bomlásuk során kibocsátott sugárzásuk révén – kívülről mérhetőek, ezáltal a folyamat mennyiségileg is nyomon követhető.
A radioaktivitás szervezetbeni eloszlásának és annak időbeni változásának megjelenítésére a szcintillációs kamerát (más néven gamma-kamerát) használják. Ez a készülék számítógép segítségével alkalmas a gyors, dinamikus folyamatok feltérképezésére és elemzésére, sőt megfelelő mozgató mechanizmus segítségével a CT-hez hasonló rétegképek is készíthetők.
c) Ultrahang-diagnosztikai eljárások
Az ultrahangsugárzás a test mélyébe hatolva részlegesen visszaverődik az olyan szervek felületéről, amelyeknek hangvezetése (akusztikus impedanciája) eltér a környezetétől. E hangvisszaverődéseket (echókat) az ultrahangimpulzust kibocsátó rezgő kristály a következő pillanatban mint vevő érzékeli.
A korszerű ultrahang-berendezések igen sok mozaikszerű kristályból álló vagy forgó kristályos sugárzófeje végigpásztázza a test vizsgált síkját. A különböző mélységből különböző intenzitással visszaverődő visszhangjeleket folyamatos metszeti képpé alakítja át. Az ún. Doppler-effektus révén lehetőség van közvetlen mozgási sebesség (pl. a véráramlás vagy akár a magzati szívmozgás) követésére, akár hallhatóvá tétel útján is.
Igen fontos korszerű módszer a kóros elváltozások mibenlétének szövettani tisztázására az ultrahanggal vezérelt, célzott tűbiopszia: az ultrahanggal láthatóvá tett elváltozásba beleszúrnak a kristályos fejjel összeépített célzószerkezet segítségével, és a tű furatán keresztül szövetmintát vesznek mikroszkópos vizsgálat céljára.
Az ultrahang-diagnosztika alkalmazása a vizsgált személy számára teljesen veszélytelen.
d) Mágneses magrezonancia-leképezés (MRI)
Működése nagyon leegyszerűsítve: erős mágneses tér rendezi a testben lévő hidrogén atommagokat. Ezután rövid rádiófrekvenciás impulzusokkal gerjesztve a magokat, azok a helyi mágneses térerősségtől függő frekvenciájú rádiójeleket sugároznak ki, mégpedig a hidrogén kötési állapotától függő késéssel. Az MRI berendezés a jel frekvenciáját és fázisát a testen belüli lokalizálásra használja, a jel időkésését képtartalomként értékeli. Egyébként a komputertomográfiához hasonló rétegképet szolgáltat, de képalkotása már ma is sok tekintetben fölülmúlja a CT által megvalósíthatót. Fejlődése még beláthatatlan lehetőségekkel kecsegtet. Az MRI készülék nagyon drága, Magyarországon egyetlen ilyen működik.
e) Termográfia
A test mélyében zajló vérellátási zavarok, gyulladásos, daganatos folyamatok megváltoztatják a bőr hőállapotát. Ez egyben a bőr infravörös hősugárzásának változását is jelenti. Mód van e változás megjelenítésére, akár úgy, hogy hősugárzásra érzékeny detektorral távolból végigpásztázzák a bőrt a televízió soronkénti letapogatási módszerével, akár úgy, hogy a bőrre – a színét a hőmérséklet függvényében változtató – ún. folyadékkristályos csíkot tesznek. Mindkét módszernél a különböző hőmérsékletű területek különböző színben jelennek meg.
