Politika
Politika
I. Megalakul az Oszoaviahim, az önkéntes polgári honvédelmi tömegszervezet.
II. 23. Neville Chamberlain angol külügyminiszter figyelmeztető jegyzéke a SZU kormányához, hogy ne folytasson „britellenes propagandát”. (A SZU a Kominternen keresztül támogatta a 7 hónapos angliai bányászsztrájkot 1926-ban.)
IV. 18–26. A szovjetek IV. kongresszusa megbízza a kormányt, hogy sürgősen dolgozza ki az ötéves tervet, egyúttal módosítja az alkotmányt (ezentúl 25 000 városi, ill. 125 000 vidéki lakosra jut 1 szovjet küldött).
V. A „84-ek” nyilatkozata. Trockij csoportja bírálja a párt és a Komintern Kína-politikáját. A permanens forradalom elmélete szerint a nemzeti burzsoáziával, a Kuomintanggal való minden kapcsolat megszüntetését, a proletárforradalom napirendre tűzését követeli Kínában.
V. 27. Nagy-Britannia megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat a SZU-val, s felbontja az 1921-ben kötött kereskedelmi egyezményt a szigetországban működő szovjet külkereskedelmi kirendeltség tevékenysége miatt.
VI. 27. Varsóban fehér emigránsok meggyilkolják Pjotr Vojkov szovjet nagykövetet.
VI. 28. Trockij levele a kb-hez: „Ma meghamisítják a szavainkat, holnap tetteinket fogják meghamisítani.”
VI. Az „egyesült ellenzék” elleni harcban felerősödnek a tudatosan szított antiszemita vonások. Az ellenzék tagjait megveretik. A Távol-Keletre száműzik Ivar Szmilgát (kb-tag, az ellenzék híve).
VII. 15. Csang Kaj-sek megkezdi a Kuomintangból kitaszított Kínai Kommunista Párt üldözését. A szovjet katonai tanácsadókat visszavonják a Kuomintang mellől.
IX. Betiltják az „egyesült ellenzék” platformjának kinyomtatását, amelyben Trockij a francia forradalom analógiájára „thermidoriánus fordulattal” vádolja meg a sztálini többséget. 14 embert kizárnak a pártból, köztük Jevgenyij Preobrazsenszkijt, Szerebrjakovot, Mracskovszkijt.
X. 21–23. Kb-plénum. Trockij utolsó fellépése a testület előtt. Megfenyegetik, hogy Zinovjevvel együtt kizárják a pártból „antileninista szervezkedésért”.
XI. 7. Az októberi forradalom 10. évfordulóján az ellenzék Leningrádban, Moszkvában, Harkovban több ezer munkás részvételével ellentüntetést szervez. Jelszavaik: „Végrehajtjuk Lenin végrendeletét!”, „Tüzet jobbra a kulák, nepman és a bürokrata ellen!” Az ellentüntetést szétverik.
XI. 12–14. A kb és KEB ülésén Sztálin követelésére Trockijt és Zinovjevet kizárják a pártból „ellenforradalmi demonstráció” szervezése miatt.
XI. 17. Adolf Joffe, Trockij barátja, neves szovjet diplomata a pártban kialakult helyzet miatt öngyilkos lesz.
XI. 30. A SZU javaslatot terjeszt a Népszövetség előkészítő bizottsága elé az általános és teljes leszerelésről. – (Mivel sem az angol bányászsztrájk, sem a kínai polgári demokratikus forradalom nem vezetett egy újabb forradalmi hullámhoz, a bolsevik pártban úrrá lett a magukra maradottság érzése. Ez – párosulva a fenyegető külpolitikai eseményekkel-egy újabb intervenció rémét vetítette a párt vezetői elé, s egyben felvetette a háborúra való felkészülés céljából a gazdaságpolitika átgondolását is.)
XII. 2–19. Az ÖK(b)P XV. kongresszusán a sztálini többség (Buharin, Rikov, Kalinyin, Tomszkij, Molotov, Vorosilov) végleges vereséget mér az ellenzékre, minden tagját-kb. 1500 embert, köztük Karl Radeket, Jurij Pjatakovot, Lev Kamenyevet – kizárja a pártból és vidékre vagy Szibériába száműzi. (Trockij kivételével 1933-ig visszaveszik őket.) Elfogadja az iparosítás meggyorsítását, a gazdasági eszközökkel ösztönzött kollektivizálást. (A taglétszám 786 288 fő. Ennek mindössze 1%-a volt 1917 előtt is a párt tagja.)
Az év folyamán Eltörlik a cári időszak igazolványrendszerét. (A helyváltoztatás az állampolgárok részére külön engedélyhez, paszporthoz volt kötve.)
