8. ARANYOSMÓRIC
8. ARANYOSMÓRIC
1278 körül említik először Morruch néven. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1291-ben Mouruch, 1329-ben Moruch; 1511-ben Morycz, 1615-ben Moricz (Györffy: Az Árpád-kori. II. 81.; C. Suciu: i.m.) formában fordul elő.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Péter a pápai tizedjegyzék szerint 3 garast fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 112.; C. Suciu: i.m.)
Temploma – gótikus stílusa alapján – középkori, a XV. századból.
Egy 1622. évi összeírás szerint kőtemploma oltárát festett kárpit díszíti. Kőtornyában az összeíráskor harang volt. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. V. 206–207.) A torony aljának csúcsíves, boltozatos kiscsarnoka gótikus ablakkereteivel, a középkort idézi. Egyik harangjára 1656-os dátumot karcoltak. Oldalajtójának zárján az 1624-es évszám korát jelzi.
1836-ban még javították, de a század végére már erősen romlásnak indult, a XX. század közepére már inkább rom, mint templom.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. 1622-ben még „jó lutheránus egyházközségnek” írják, amikor György a lutheránus pap. (Kádár: i.m. V. 206.) 1886-ban már egy imaházat használnak.
A helynevek egykori lakóiról vallanak: 1622-ből Sonnenhelten, Scheiblischenhecken, Weyer Krautgarten, Bauer; 1898-ból Birnnaume, Hinterberg, Weingarten, Was erdő. (Kádár: i.m. V. 206, 208.)
1930-ban még ilyen családneveket jegyeztek fel: Emrich, Intscher, Klein, Kurutz, Leonardt, Schuster, Weber. (Fabini)
Lutheránus templom
