Nevének változatai: 1405-ben Zeleche. 1467-ben Zerechke. 1553-ban Zelecske. 1576-ban Zelechey. 1615-ben Szeliczke. 1642-ben Zelechyke.
Az oláh „seliska és seliscsa” változata, melynek nyelvünkön szállás, falu a jelentése.
A Deés–Nagybánya felé vezető államúttól jobbra hegyek által környezett völgyben fekszik a rajta keresztül folyó Szelecskepataka két partján, Deéstől 10·6 kilométernyire a deési járásban.
A hagyomány azt tartja, hogy a község kezdetben a mai fekvésétől fennebb feküdt a ma „Satuj Pusztuluj” nevü helyen, a hol régi épitkezések nyomai némileg ma is láthatók.
Szelecske kezdettől fogva Csicsóvár tartozéka volt s azután is, hogy 1405-ben Zsigmond király új adománya czimén a losonczi Bánffyak kezére került. Oláh falunak neveztetik.
2981467-ben Bánffy István, fia László és Bánffy Dezső fiai László és Zsigmond a király ellen pártot ütvén, fellázadtak, Mátyás király birtokaiktól megfosztotta s Szerdahelyi Kiss János és testvérének Mihálynak adományozta.
1553-ban Csicsóvár tartozéka, vajdája Petrikán János, ezenkivül van kenéze is.
1576-ban tanuk vallják, hogy e falu a deési sókamarához tartozott Kristóf deák idejében s a szolgálatot itt rótta le.
1572-ben a fejedelem birtoka, jobbágya Miklós János.
1590-ben birtokosai Szentmiklósi István és Bánrévi János szamosujvári várnagy, kinek itteni részét Báthory Kristóf fejedelem adta.
1592-ben ugyanazok és Szentmiklósi János, György és Ferencz, Zank Lukács.
1597-ben ugyanaz és Bánrévi Péter.
1597-ben birtokosok Radák András, Szentmiklósi István és Torma Miklós. (Lápos, Anka, Maar jobbágycsaládok).
1598-ban birtokosa Radák András.
1602-ben Szelecskei Bárány(?) János fia Péter itteni birtokát deési Somogyi János deák védelmére bizza.
1607-ben Rákóczy Zsigmond Sárközy Mátét, Miklóst és Istvánt, Apáthi Györgyöt és Istvánt Szelecske birtokában, melynek egyik felét Bánrévy János magvaszakadtával a császártól (Bastától) kapták adományban, másik részét pedig néh. Szentmiklósi Ferencz örököseitől pénzen szerezték, megerősiti.
1607-ben néh. Sárközy Miklós özvegye Kún Zsófia s fiok János, valamint Sárközy István Szelecske felerészében birt jogukról Sárközy Máté javára lemondanak.
1608-ban Sárközy Máté e birtokát nejére Somogyi Annára s gyermekeire Dávid, Máté, Zsuzsánna és Erzsébetre hagyja.
1610 körül gir. Torma Miklóssal Sárközy Máté itteni Bánrévi János-féle része iránt egyezkedett, adván ez érte 100 juhot, 6 ökröt, két tehenet és 300 frtot Tormának.
1614-ben Sárközy Máté özvegye Somogyi Anna most Szelecskei Szegedi Bálintné első férjétől való gyermekei Dávid, Máté, Zsuzsánna 299és Erzsébet nevében e birtok felén kivül, melyet kaczkói Maxin György és Lászlónak elzálogositott, még egy itteni jtelket vet nekik zálogba. A következő évben Szegedi Szegedy Bálint iratik birtokosának.
1618-ban Radák András, Somogyi András, Gyerő István itteni és Dobrocsina birtokuk után egy gyalogpuskást állitanak ki ez évi lustrára.
1628-ban Szalárdi István deák egyik birtokos.
1630 körül Sárközy Istvánné négy itteni telkét Deési Füzesi Jánosnak adta zálogba, erről szállott leányára Erzsébetre, kinek első férje Dési Szabó András deák, második Sárközy Dávid s ettől való fiára Mátéra.
1631-ben Sárközy István fia István itteni jtelkét Fejér Gáspárnak veti zálogba.
1633-ban Szásznyiresen lakó Sárközy István és testvére Anna itteni három jobbágyuk közül, kiket apjuk után örököltek, kettőt Deési Fejér Gáspárnak adnak zálogba.
1636-ban birtokosai: Fejér Gáspár, Balázs deák, Füzesi János, Nagy Imre és István deák.
1642-ben Sárközy Dávidnak zalavármegyei rokonsága az itteni részről az ő javára lemond.
1650-ben Sárközy Dávidnak itt 7 jobbágyát hallgatják ki, mint tanukat.
1658-ban a Szalárdy és Sárközy családoknak itt együtt 16 adózó jobbágyuk volt.
1665-ben Nagyabányai Wass János, mint fiainak János, Zsigmond és Lászlónak gyámja, kiknek anyjuk Éva, Szalárdy Istvánnak Sárközy Máté leányától Zsuzsánnától való leánya volt, másrészt azon Szalárdy Istvánnak és Sárközy Zsuzsánnának leányai Erzsébet Kádas Mihályné, Borbála Batthány Demeterné, Zsuzsánna özv. Oláh Mihályné s fia György, Zsófia özv. Török Istvánné, Katalin Oláhvásárhelyi Gazdag Sándorné tiltakoznak az ellen, hogy nagyanyjuk, illetőleg anyjuk azon Sárközy Zsuzsánna itteni részét részint Sárközy Dávidnak, részint Kaplyoni Nagy Miklósnak eladogatja. Ugyanakkor Sárközy Máté fia Dávid fia Györgyöt is tiltják itteni részének Alvinczi István javára való eladásától.
3001673-ban ápr. 9-én Sárközy György adósságban kalocsai, paptelki, csákigorbói javait, szalonnai s egy itteni házhelyét zálogba adja Alvinczi Istvánnak.
1676-ban birtokosai Szalárdi Borbála Bottyán Demeterné, Erzsébet Kádas Mihályné, Éva Vas Jánosné és Sárközy György, kinek gyermekei voltak: Sámuel (ennek fia ifj. Sámuel) Krisztina Csikos Pálné és Sára: Salánki Mózesné, kiknek fiai Salánki József és Gábor.
1694-ben birtokosai petki Nagy Pál és a Deésfalvy család.
1696-ban ápr. 24-én Sárközy György egy itteni házhelyét hozzátartozóival Vajda Jánosnak veti zálogba.
1698-ban Sárközy István leánya Anna itteni házhelyét Fejér Gáspárnak adja zálogba.
1702-ben egy telkes nemesek Vasas László és József, Dobó Dániel és Rácz János.
1716-ban birtokosai Szabó, Rácz, Tamás és Boérfalvi családok.
1724-ben birtokosa Vasas József, egy telkes nemesek Nagy István, Bagyi Mátyás.
1725 jun. 15-én itt lakó birtokos nemes Tordai Nagy István.
1727 február 1-én gr. Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébet gyermekei itteni részükön megosztoznak.
1728-ban Szilágyi Mihály és Jenei Mária itteni részüket Kaczkói Maxim János és neje Nemes Máriának adták zálogba, ezt tőlük Kászoni István váltotta magához.
1730 jun. 14-én itteni nemes jogu birtokosoknak jobbágyait hallgatták ki: Peteki Nagy Boldizsár, Vasas Gábor, Vasas Mária, deési Pap Ferenczné, nagybányai Vasas József, Bányai Máté, Sárközi Krisztina Csikos Pálné, Deési Judit Kmita Jánosné, Bethlen Klára Mikó Pálné, Deési Somodi István, Pap János, Borzás Zsuzsánna a Borzás István özvegye, Kaczkói Vajda Gábor, Kozma Péter nemes, Sarmasághi Borbála.
1739-ben augusztus 10-én Debreczeni István és Szilágyi Rebeka itteni telküket elcserélik Kászoni Istvánnal, ki helyette a rettegi Regina-féle telek felét adta.
1744-ben birtokosai szelecskei Vasas József, Csikos Pál, Salánki Gábor, néh. Salánki József özvegye Makrai Zsuzsánna s gyermekeik: Salánki Gábor, József és Sára mind a Sárközy család női ágán lévők.
3011744-ben egyik birtokosa Fogarasi János, ki itteni birtokrészét apja Miklós s ennek neje Nyári Erzsébettől, ki leánya volt Váradi Inczédi vagy Nyári Istvánnak, örökölte.
1750-ben Vasas József, Horváth Ádám, Vasas Mária Pap Ferenczné, Buzás József, Vajda Gábor, Kászoni István, Salánki József és Gábor birtokosok.
1753 jun. 22-én itt, Deésen, Alőrben és Némában nagybányai id. Vasas Józsefnek Bártfai Katától gyermekei: 1. Erzsébet, M.-Koppandi Fosztó Zsigmondné, leányuk Juli Kabos Pálné. 2. V. József és neje Felszegi Zsuzsánnától leányai Borbála és Klára. 3. Kata Aranyosmegyesi Csikos Pálné. 4. V. János magtalanul elhalván, osztozott rajta József és Kata, a melyért Juli és József gyermekei pereltek.
1763 jul. 22-én Bányai Máté özvegye Balogh Ágnes.
1770-ben Kászoni Istvánné Demjén Kata itteni két telkét Kápolnás Grigornak adja zálogba, a kitől 1775-ben kiváltotta Csikos Pál.
1770–73-ban összeirt nemesi birtokosok felsőbányai Süveg (Süvegesnek is irják) István, János, József, Babos Sándor anyai jogon, M.-Gy.-Monostori Kabos Pál apai, anyai, női ad. jogon, Kidei Keresztes Lajos női ad. jogon, Kaposi Szabad Pál anyai ad. jogon, Bátori (Magyarország) Szabó János női ad. jogon, Sz.-Háromsági Szeredai Ferencz apai ad. jogon, Nagybányai Vasas vagy Vas Gábor bir 1 jobbágy s 2 zsellértelket és Krisztina Horvát Ádámné anyai adom. jogon és Jakócs István.
1775-ben Marián Alexa Kászoni Istvánnétől zálogba birt telket Vay Mihály váltotta ki.
1775-ben okt. 18-án Vay Mihályné itteni részét Csikos Pálnak adja el.
1786-ban birtokosai: gr. Haller Jánosnak van 1 jobbágya, Salánki Lászlónak 5, Csíkos Pálnak 8, Salánki Gábornak 5, Rácz Lászlónak, Keczeli Sándornak, Kabos Lászlónak, Szücs Ferencznek, Poczi Szabad Pálnak, Jakocs Farkasnak egy-egy jobbágya; Fogarasi Lászlónak, Borbély Jánosnak egy-egy zsellére; Fülep Györgynek, Szentmiklósi Évának, Rácz Józsefnek egy-egy jobbágya. Egy telkes nemes: Horváth Ádám özvegye.
1796-ban április 16-án Jakocs Ferencz két itteni telkét 1000 frtért zálogba adja Ujfalvi Sámuelnek.
3021805 április 14-én Ujfalvi Sámuel Jakocs-féle zálogos részt ugyan annyi összegben Szőcs Ferencznek adja zálogba, kinek utóda Huszár Gábor.
1820-ban birtokosai: Salánki Józsefnének van 6 telke, Székely Eleknek 6, Torma Miklósnak 4, Mohai Farkasnak 3, Vadas Klárának 3, Szilveszter Mózesnek 2 és Almádi Zsigmondnak, Alsó Istvánné Gámán Eszternek, Borbély Jánosnénak, Gyárfás Sándornak, Huszár Gábornak, br. Inczédi Sámuelné gr. Haller Zsófiának, Pap Máriának, Szabad Pálnak, Váradi Samunénak egy-egy telke.
1838-ban 14 itt lakó, magyar, nem adózó nemes lakosa közül 10 írástudatlan. 1843-ban 25 magyar és 2 oláh nemes lakosa van.
1863-ban Jánosi István, Torma Ferencz, bagosi Fodor József, Ujfalvi Sámuel, Henter Anna özv. Rakowszkiné utódai, Mósa József és neje, Vajda János, Pekri Juliánna, Kun Rozália (Cserényi) és Horváth Samu részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866. évi képviselőválasztók nemesi jogon: Balog Károly és József, id. és ifj. Váradi Lajos, Váradi Zsigmond (Marosszékből), Kutasi József Horváth Gyula (Csicsó-Mihályfalváról), Babos Samu, Fogarasi József és Miklós (Kaczkóról), Sárközi István, Szabó Elek, Péter Mihály, ifj. Szabó József, Bányai Sándor, 1 Juga, 1 Márton, 3 Vajda, 1 Molnár, 1 Mán, 2 Pap, Dézsi Károly.
Salánki-féle birtok jelenlegi (1898–1902) tulajdonosai: Ábrahám József utódai (65), Balogh József (78), Balogh Kálmán (94), Cserényi Ferenczné (48), bagosi Fodor József utódai (244), Kriszte György (17), Kriszte László (20), Mihály Ferencz, Majthényi-féle (130), Marosán István utódai (33), Mózsa Samu utódai (31), Nagy Ignácz (200), Pap József (36), g. kath. egyház (32), volt úrbéresek (84), Vegyán Gábor (40), Vojth Jánosné (25), br. Schleinicz Vernerné, most ifj. br. Inczédi Samuné Bánffy leány (121), dr. Hankó Ödönné (35), Majthényi Ferenczné (24), Plihál Margit, megvette tőle Voith Gergely (57), Róth Pál utódok (105), Smidt Ferencz 545 hold.
Lakosai földmivelés- és baromtenyésztéssel foglalkozó magyarok és románok. Ezek Szent-György nap estéjén csipkeágakat tűznek a kapujokra, hogy a háznál lévő fejős marhák tejét a gonosz el ne vihesse; azon gazdához, ki először szántott ez évben, a legényseregtől környezve, egy szalmával bekötözött s zöld ágakkal feldíszitett legény megy zeneszóval, azt és kisérőit a gazda, jó termés fejében, megvendégeli.
303Öltözetük házi szőtt gyapju és kender-féle. Épületeik patics és borona oldaluak.
1848 november havában a Katona Miklós táborából Deésről kivert s elmaradozott honvédeket több szomszédos községbeliekkel kegyetlenül legyilkolták, ezen kivül raboltak Bem bejöveteléig; számos barmot s rablott javakat találtak meg náluk 1849-ben.
Ev. ref. egyháza 1721-ben alakult, mely alkalommal az egyháztagok a Vasas-féle zálogos telekből, melyet gr. Hallertől váltottak, a pap számára egy telket szakitottak ki és lelkészt kértek az egyházi hatóságtól. A pap lakásával egy fedél alatt volt a kőimaház, mely 1841-ben teljesen elsorvadt. A pap saját lakásán tartottak isteni tiszteletet, de utolsó papja 1859-ben elhalt s így Kaczkóhoz csatoltatott, a hová tartozik jelenleg is.
A templomot a 60-as évek elején és 1890-ben újra megjavitották. Van két harangja. Felirataik: „Csikos Juliánna és Kata úrasszonyok öntették a szelecskei reformatus ekklezsia számára. Anno 1795.” A másikon: „Ezen harangot öntötte a szent istendicsőségére Szelecskei reformált Nemes ecclesia számára Nagyenyedi Salánki Gábor feleségével M. Palatkai Sz. Jusztinával 1794.” 1865-ben egy harangja volt. 1865-ben birtoka: szántók, kertek, kaszálók és terméketlen, együtt 6 hold 126 öl Pénze 197 frt 91 kr. volt.
Kegyhagyományok: Poczi Szabad Pál 1721 körül 2 drb földet adott a pap számára. Gálfalvi Gergelyné 100, Salánki László 41 és Salánki Józsefné két izben 56 frtot. Kamatja a lelkészé. Urasztali készlete 1865-ben 21 drb. Ebből egy aranyozott ezüst pohár felirata: „S. T. Cs. E. Anno 1788.” Egy aranyozott ezüst pohár körirata: „Isten dicsőségére készittették a szelecskei reformatus ecclezsia számára Enyedi Salánki Gábor és felesége Palatkai Jusztina 1795. esztendőben.” Egy teritőn: „Isten dicsőségére az alőri reformata ekklezsiának adta Salanki Anna 1832. esztendőben. Lelkem siet hozzád menni, gyenge bátor ereje kiván asztalodnál lenni oh életnek kutfeje.” Patyolat selyemvirágos keszkenő Posoni Katalin ajándéka 1770. Pohár alá való takaró Horváth Lujza ajándéka. Egy ónkanna gr. Kun Rozália ajándéka. Van több czinkancsója, szövetnemüje.
Anyakönyve 1782 óta vezettetik. 1815-től innen Al-Őrrel képezett egy egyházközséget s a papnak fizettek együtt 82 kal. búzát, 54 véka 304csős málét, 10 véka zabot, 28 szekér fát és 28 m. forintot. A birtokosok kihaltával az utolsó lelkészének úgyszólva semmi fizetése sem volt.
1766-ban 28 ev. ref. férfi és 31 nő, együtt 59 lélekből állott az egyházközség.
Lelkészei: Sajói István 1732. Losonczi András 1735. Csaholczi 1736. Bányai József 1743. Tóthfalusi István 1747. Lenárd Sámuel 1751, Szeredai István 1759, Muzsnai Mózes 1755. Kis György 1772. Ocsvay György 1775. Incze Dániel 1781-ig. Tatai Sándor 1782-ig. Foris András 1796-ig. Korodi József 1797–1800. Benke József 1804-ig. Szilágyi Gábor 1809-ig. Incze Márton 1813-ig. Almási Balog István 1815-től 1859-ig.
E lelkészek tanitóskodtak is. 1869 körül állitottak fel külön iskolát, mely 1895 tavaszán az állami iskola engedélyezése folytán szünt meg, az imaház szolgál egyúttal iskola helyiségéül is; tanitója Vajda György, kinek több közleménye jelent meg a „Tanügyi Tanácskozó”-ban, melyet rövid ideig szerkesztett is 1902-ben. Czikkeket közöl a „Néptanitók Lapjá”-ban.
Gör. kath. egyházközség. Fatemploma, mint a vésett czyrill-betüs szám mondja 1680. évből való. 1860-ban épült újra, a szent archangyalok tiszteletére szentelve. Anyakönyve 1850. év óta vezettetik. Iskoláját az ötvenes években létesitette, 1869 után szervezte ujólag; Kaczkóval és Kaplyonnal közösen fizette a tanitót.
Éghajlata enyhe, egészséges, széltől védve, jég ritkán bántja.
1703 körül adó alatt van 51 ökör, 19 tehén, 1 ló, 30 juh. 1713-ban szántója 150 köböl vetésre való, szőlője 15 vedernyi vagy 9 kapásra való, kaszálója 8 szekérnyi, zabvetése 3 köböl, tengeri termése 3 véka; van 16 ökör, 6 tulok, 16 tehén, bornyu, 50 sertés, 3 méhköpü, 60 juh és kecske.
1750-ben határának kétharmada téres és termő, a többi terméketlen. Keresete a sóhordás Deés-Aknáról Szilágy-Somlyóra. Földjük termékeiből élnek, vásáruk Deés. Két fordulós határának kisebb része téren, a nagyobb része hegyes s ezért 6 ökörrel szántható, a téren fekvő rész 6 évben, a hegyi rész évenként megkivánja a trágyázást, de szekeres trágyával való javitás nincs szokásban s nem is lehet felhordani. Egy köböl vetés a téren 8, a hegyen 4 kalangyát ad, amaz szemül 1, emez 1 1/2 vékájával fizet, a tavaszi 3 kalangyát, szemül 2 305vékát ereszt. A must vedrét 12 krajczárjával árusitják. Erdeje, legelője a szükséghez mérten elegendő. Kaszálója fordulónként, tengerit szintén fordulónként vertnek, erre nézve külön fordulója nincs. Kertek jövedelme 1 frt 51 kr. Szántója 252 1/2 köbölnyi, elvetettek 164 1/4 köböl ősz, 49 1/2 tavasz gabonát, tengerije lett szemül 6 1/4 köböl, rétje 58 3/4 szekérnyi, szőlője 189 vederre való. Van 116 jármas ökör, ló, 70 tehén, 8 tulok, 191 juh, kecske, 52 disznó, 64 méhköpü.
Iparosa egy kerekes, 1 mészáros, 4 czigány kovács.
1822-ben határa I. osztályu, adó alatt van 253 1/2 köböl szántó, 207 1/2 szekérnyi kaszáló, 16 ökör, ló, 22 tehén, 16 bornyu, 5 disznó.
Határa jelenleg részben termékeny s homokos, a hegyi rész agyagos, főterménye a tengeri, de vetnek kevés szalmás gabonát is. Állatai hazai fajta szarvasmarha, főleg juhot, kevés sertést és kecskét tenyésztenek. Gyümölcse nemes batul, ponyik és sóvári alma, szilva (beszterczei, kövér és sárga), dió. Szőlője legnagyobb részben elpusztult.
Itatója forrásaiban, melyek közül nevezetes a bő vizü Recse a községen kivül, száraz időben ez látja el a községet jó vizzel.
Hajdan a Recse forrás közelében volt malma. Épületköve nincs.
Jobbágyszolgálmányok: 1552-ben Bank Pál emberei és lovai számára beszolgáltatott és rajtok illetéktelenül felvett élelem ára tesz 80 frtot. Adtak a tiszt részére 20 köböl zabot 6 frt 50 denár, 8 bárányt 1 frt, 2 pint vajat 50 denár, 4 sajtot 32 denár, 33 csirkét 66 denár értékben.
1553-ban jobbágyai Szt. Márton napján felerészben 50, felerészben 25 denárt fizetnek adóban, Szt. Györgykor pedig juhaikból 50-edet adnak. Kenézeik évente 1 ágypokróczot, 1 őzet, 1 karvalyt, 1 tehenet s 1 berbécset adnak.
Határhelyek: 1864-ben Muncsel, a falun átfolyó patak; Vasasszőlőhegy, bortermelő hegy, 1763-ban is emlittetik; Muncsel, magas hegy, melynek oldalában egy hatalmas pinczerom látható, a nép ezt is Pintye, a híres rablóval hozza összeköttetésbe, kinek itt tanyája lett volna. A Szatuj puszti, egykori falu helye.
Területe 1900-ban 1971 k. hold.
Lakossága: 1553-ban 12 szegény lakossal, van benne 15 kapu és 3 puszta ház.
3061706 körül van 15 jobbágy, 8 zsellér, egy béres szolga lakosa, kik ugyanennyi telken laknak és van 20 puszta ház.
1713-ban van benne 5 jobbágy, 10 régi, 5 új zsellér 12 telken.
1750-ben lakik itt egy telkes nemes három 1 1/5 telken 3 házban, 2 szabados 1 1/5 telken 2 házban, 39 jobbágy 25 7/10 telken 33 házban, 3 ily özvegy 3 telken és házban, 12 telkes zsellér 9 1/3 telken 10 házban és 7 külsőség nélkül való zsellér 2 telken 6 házban, együtt 42 13/30 telken 57 házban. El van pusztulva 15 ház, melyekből részint kihaltak, részint más helyekre költöztettek át, melyeket Vasas József, Horváth Ádám, Vasas Mária, Papiana Ferencz, Buzás József, Vajda Gábor, Kászoni István, Salánki Gábor és József földesurak foglaltak el.
1830-ban 375 lélekkel, ekkor a reformátusok templomát nem emlitik, csak a gör. katholikust.
1857-ben van itt 111 ház, 3 róm. kath. 360 gör. kath., 79 evang. helv., 33 zsidó, együtt 475 lélek.
1886-ban 1 róm. kath., 350 gör. kath., 77 helvét h., 14 zsidó, együtt 442 lélek.
1891-ben 524 lélekből 2 róm. kath., 339 gör. kath., 81 gör. kel., 86 ev. ref. és 16 izraelita.
1900-ban 589 lakosból 295 férfi, 112 magyar, 16 német (zsidó), 459 oláh, 1 ruthén, 1 czigány, magyarul beszélni tud 156, róm. kath. 7, 398 gör. kath., 73 gör. kel., 82 ev. ref., 29 izraelita. Ir és olvas 127. Házak száma 121.
Adója 1703 körül 33 frt 50 kr., 12 1/2 köb. búza, ugyanennyi zab, 4 szekér széna s egy tehén. 1713-ban 378 frt. 1750-ben 254 frt. 1755-ben 158 frt 14 kr., 1775-ben 305 frt 29 kr. 1822-ben 218 frt 36 kr. 1898-ban 1764 frt 4 kr.