Ady Endre: Az undor óráiban
Be jó volna fölszabadítnom
Egy nagy, elforduló undorral
Harag-hörgette magamat.
Napjaimat már csak kihúzom
S gyermekeket nem fogok hagyni
Romlás és pusztulás helyén.
Ültek nyakára romló népnek,
Így van az rendjén bizonyára
S csak aki méltó, az szabad.
Sohse állitott meg még sorsot
És népeket veszejtő, titkos,
Törvényes, nagy tragédiát.
Nézni, hogyan kerül zátonyra
Kalózok kezén martalékul
Egy gyönge bordás, rossz hajó.
Sopánkodtunk, sírtunk, dühöngtünk,
Bűnös, gyáva hajó, tűrd most már,
Hogy mozi-képként nézzelek.