Ady Endre: Bolkas Lukács úrnak
Bolkas Lukács úrnak
N. Várad
Üdvözlöm Önt, óh, tisztelt mártír,
Mártírságának hajnalán,
Hogy íly gyorsan halad e téren,
Ugye nem hitte hajdanán.
Más jogász még mi Önhöz képest?
Semmi egyéb, mint por, hamu
És Önt már meg is korbácsolták,
Óh, mélyen tisztelt vértanu.
Mártírságának hajnalán,
Hogy íly gyorsan halad e téren,
Ugye nem hitte hajdanán.
Más jogász még mi Önhöz képest?
Semmi egyéb, mint por, hamu
És Önt már meg is korbácsolták,
Óh, mélyen tisztelt vértanu.
Hát nem pálya a jogászpálya,
Az ember nem zavar vizet,
Ön, bár ifjú, de felfogá, hogy
A mártirság jobban fizet.
Mi ott vagyunk, hol az a nadrág,
Melynek gazdája volt Samu
És Önt már meg is korbácsolták,
Óh, mélyen tisztelt vértanu.
Az ember nem zavar vizet,
Ön, bár ifjú, de felfogá, hogy
A mártirság jobban fizet.
Mi ott vagyunk, hol az a nadrág,
Melynek gazdája volt Samu
És Önt már meg is korbácsolták,
Óh, mélyen tisztelt vértanu.
Üdvözlöm Önt, óh, tisztelt mártír,
Ön még magasra felviszi,
Ha majd az Ön bolondgombáit
Sok jámbor ember elhiszi.
A haszonért mindent eltűrünk,
Ön erre a legjobb tanu,
Mert Önt már meg is korbácsolták,
Óh, mélyen tisztelt vértanu.
Ön még magasra felviszi,
Ha majd az Ön bolondgombáit
Sok jámbor ember elhiszi.
A haszonért mindent eltűrünk,
Ön erre a legjobb tanu,
Mert Önt már meg is korbácsolták,
Óh, mélyen tisztelt vértanu.
Azt hallom, hogy Önt közköltségen
Képzett mártírrá nevelik.
Nem is tudom, ki a mecénás,
Sturdza úr avagy Menelik.
Sok szerencsét kivánok hát én,
Ki Önhöz képest por s hamu;
Sok szerencsét és sok korbácsot,
Óh, mélyen tisztelt vértanu!
Képzett mártírrá nevelik.
Nem is tudom, ki a mecénás,
Sturdza úr avagy Menelik.
Sok szerencsét kivánok hát én,
Ki Önhöz képest por s hamu;
Sok szerencsét és sok korbácsot,
Óh, mélyen tisztelt vértanu!
