Ady Endre: Levél a szerkesztőhöz
Levél a szerkesztőhöz
Szerkesztő úr! Egy vallomással
Én Önnek régen tartozom
S kivételképp e tartozásom
Most egyszer nem csupán »hozom«.
Adósságom célom leróni
S ím! itt az igért vallomás:
Csak rút önérdek kapcsol Önhöz,
Csak rút önérdek, semmi más.
Én Önnek régen tartozom
S kivételképp e tartozásom
Most egyszer nem csupán »hozom«.
Adósságom célom leróni
S ím! itt az igért vallomás:
Csak rút önérdek kapcsol Önhöz,
Csak rút önérdek, semmi más.
Szerkesztő úr! Tudja nagyon jól
S búsulhat rajta eleget:
E lapba a legtöbb esetben
Én szoktam írni verseket.
Szerkesztő úr kegyes volt hozzám
S annál fájóbb a vallomás:
Csak rút önérdek kapcsol Önhöz,
Csak rút önérdek, semmi más.
S búsulhat rajta eleget:
E lapba a legtöbb esetben
Én szoktam írni verseket.
Szerkesztő úr kegyes volt hozzám
S annál fájóbb a vallomás:
Csak rút önérdek kapcsol Önhöz,
Csak rút önérdek, semmi más.
Szerkesztő úr! Én elmehetnék,
Itt hagyhatnám Önt könnyedén,
De idefűz a rút önérdek,
Meg hát miért is menjek én?...
Ha elmegyek, úgy nekem többé
Verset faragni nem lehet:
Manapság már csak Debrecenben,
Csak itt olvasnak verseket!
Itt hagyhatnám Önt könnyedén,
De idefűz a rút önérdek,
Meg hát miért is menjek én?...
Ha elmegyek, úgy nekem többé
Verset faragni nem lehet:
Manapság már csak Debrecenben,
Csak itt olvasnak verseket!
Szerkesztő úr! E vallomással
Én Önnek régen tartozám,
Hejh! mikor első versem írtam,
A percet hányszor átkozám!
Mert csak poétától eredhet
Íly hitvány, léha vallomás:
Csak rút önérdek kapcsol Önhöz,
A verselés és semmi más.
Én Önnek régen tartozám,
Hejh! mikor első versem írtam,
A percet hányszor átkozám!
Mert csak poétától eredhet
Íly hitvány, léha vallomás:
Csak rút önérdek kapcsol Önhöz,
A verselés és semmi más.
