Ady Endre: El a faluból
Mely belezúg a csöndbe,
A szürkeség a régi,
Fölévirít a tavasz.
De én hol élek, járok?
Nem voltam ilyen messze,
Nem voltam soha, soha.
Hogy én itt szálltam útra,
Megtagadom a csókot,
Amely útra indított.
Én a cifra Városnak
Vagyok a kóbor lelke,
Ne gyalázz meg hát, falu.
Ragadj el innen, Város:
Kik messze kiröpültek,
Sohse térjenek haza.